Próbáltam egy hosszabb részt összehozni. De szerintem nem nagyon sikerült... Na, mindegy :DD♥
~Rdm. xx
Azt terveztük, hogy ez egy olyan buli lesz, amiben senki nem részegedik le. Aha, majdnem. A Louis által emlegetett dugipia előkerült és a jólnevelt vendégek természetesen hoztak magukkal ajándékpezsgőket, söröket és borokat. Megálltam a nappali közepén és körbenéztem. Rajtam kívül szinte mindenki ittas volt...
Hajnali négy óra volt. Fáradtan leültem a kanapéra és ismét körülnéztem. Harry éppen egy csapat lánnyal beszélgetett és flörtölt, de láttam rajta, hogy már alig áll a lábán. Liam szeme is elég homályos volt, de próbált figyelni Dani-re, aki köré elég sok fiú gyűlt össze. Zayn az egyik fotelben ült, Pezza pedig az ölébe huppant le egy chipses zacskó társaságában. Louis a konyhapultnál ült és a sörét iszogatta miközben a heverjaival beszélgetett. Csak Niall-t láttam egyedül állni a nappali közepén. Mosolyogva intettem neki egyet, mire kissé felvidulva leült mellém.
- Mi van veled, manóm? Nem élvezed a bulit?
- Pont annyira élvezem amennyire te -felelte.
- Semennyire.
Niall helyeslően bólogatott, aztán közelebb húzódott hozzám.
- Tudod... -kezdte. -nálad jobb barátnőt nem is kívánhatnék Louis-nak, kicsiszívem.
- Árad belőled a piaszag -fintorogtam. Niall elnevette magát, aztán olyant tett, ami miatt a barátság szó fogalma nálam értelmét vesztette. Megfogta a kezem és az ölébe húzta, majd megpuszilta az arcom, az orrom, végül pedig a számig ért volna el, ha nem kapom el a fejem.
- Mégis mit művelsz?! -kérdeztem ledöbbenve. Válaszul csak egy kéjes sóhajt kaptam. Megnyalta az ajkait, aztán még közelebb húzott magához. Próbáltam szabadulni a szorításából, de képtelen voltam, mert szinte a kanapéhoz szegezett. Kicsit féltem tőle. Elég agresszív volt, amit egyáltalán nem szoktam meg tőle. Az alkohol mindenkire más hatással van...
- Niall, engedj el -nyöszörögtem, amikor már majdnem teljesen rámmászott és egyre jobban szorította a csuklóimat. -Ez fáj! -sziszegtem összeszorított szemekkel. Niall elgondolkozott a hallottakon, aztán szerintem kicsit megijedt saját magától és elengedett. A csuklóimat vizsgálgattam, amik nagyon fájtak. Biztos, hogy megmarad a nyomuk...
- Bellus, én... -kezdte volna Niall, de mondandóját Harry szakította félbe, aki elrángatta valahová a szöszi srácot. Hatalmasat csalódtam Niall-ban, ugyanakkor tudtam, hogy soha nem bántott volna engem. Most csak az alkohol miatt volt ilyen.
***
Reggelre sokan elmentek, de voltak olyanok is, akik nem bírták tovább és a földön aludtak el. Kómásan álltam fel a kanapéról és a konyha felé indultam. Nos, ez volt életem egyik legnagyobb hibája. Amint beléptem a helységbe olyan látvány fogadott, amitől egyből hányingerem lett, pedig csak egy pohár pezsgőt ittam.
Miranda a falnak nyomta Louis-t és elkezdte vadul tépni az ajkait. Louis nem ellenkezett, sőt szerintem azt sem tudta, hogy hol van. Tekintetéből teljes homályosságot fedeztem fel. Könnyek hullottak a szememből, a lábam a padlóhoz gyökerezett.
- Mocskos ribanc! -üvöltöttem hisztérikusan Mirandának, aztán gyorsan felkaptam a kabátomat és kirohantam az ajtón. A levegő nagyon hűvös volt és csípte az arcomat, de nem igazán érdekelt, mert csak az a kép lebegett a szemem előtt, ahogyan Miranda megcsókolta a barátomat. A barátomat, aki kishíján eszméletlen volt.
Már vagy fél órája bolyongtam a parkban, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és Harry-vel találtam szemben magam. Egy hatalmas pokrócot tekert rám, aztán elkezdett hazafelé vezetni. Nem bírtam sokáig, kitört belőlem a zokogás.
- Hé -nézett rám Hazza. -Te is tudod, hogy nem Louis hibája volt. -tért rá a egyből a lényegre. Picikét bólintottam, aztán megálltam és Harry vállába temettem az arcom. Ő szorosan átölelt és puszikat nyomott a fejemre.
- Miranda adott neki valami szert. Undorító az a lány -szitkozódott Harry. Szavai hallatán már nem szomorú voltam, hanem eszméletlenül mérges arra a ribancra. Harry átölelte a vállam és úgy mentünk vissza a házba. Ha Miranda még mindig ott lett volna, akkor akkorát behúztam volna neki... de elment. És nagyon remélem, hogy nem jön vissza többet.
- Bellus! -állt fel a kanapéról Louis. Egy szót sem szóltam hozzá, nem is mosolyogtam, csak fapofával odamentem hozzá és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Fájt, hogy láttam mással csókolózni. Fájt, hogy Miranda képes volt begyógyszerezni Louis-t, mert tudta, hogy önszántából soha nem tenné meg. Fájt, hogy bár tudtuk az igazságot Miranda mocskos kis akciójáról (még bizonyítékunk is volt egy darabig), de már nem tehetünk semmit, mert Miranda elment, és vitte magával a szert is. Fájt, hogy képes volt ezt megtenni. Fájt, hogy teljesen tehetetlenek voltunk.
- Fel kell jelentenünk -közölte egyszerűen Liam.
- Semmit sem érne, hát nem érted?! -csattantam ki. Liam csalódottan lesütötte a szemét. Tudta, hogy igazam volt. -Az ilyen szerek hatása csak pár óráig tart, aztán felszívódnak. Plusz Miranda tuti, hogy valahogy eltüntette a maradékot -fejeztem be.
- Nem szeretnék belőle nagy ügyet csinálni -jelentette ki Louis.
Megcsörrent Zayn telefonja.
- Igen? -vonult félre megbeszélni a dolgokat a vonal tulsó felén lévő emberkével. -Próbára megyünk -közölte a srácokkal, amikor visszajött. Mindenki tudomásul vette a dolgot és másnaposan sajgó fejjel elkezdtek utcai ruhába öltözni, kivéve egy embert.
- Niall, haver, gyere már! Nem fogunk odaérni -sürgette Liam Niall-t.
- Én most nem akarok menni -nyafogta a szőke fiú.
- De ez nem kívánságműsor! Muszáj próbálnunk!
- De én nagyon rosszul érzem magam -erősködött tovább Niall.
- Khm, Liam -szóltam neki, aztán kicsit félre vonultunk és megbeszéltük a dolgokat. Liam picit megenyhült és miután megfenyegette Niall-t, hogy ha legközelebb nem megy próbára, megöli, el is mentek a srácok.
***
- Minden rendben van, Manóm? -csücsültem le Niall mellé az ágyára.
- Persze -erőltetett mosolyt az arcára, aztán tovább piszkálgatta csalódottan a körmeit.
- Jobbat érdemelsz nála -törtem meg a csendet.
- Tudom. Csak... olyan, izé... Csak furcsa belegondolni, hogy én igazán kedveltem azt a lányt és most bebogyózta Louis-t, hogy smárolhasson vele... -fintorgott.
A szöszi sráccal még két órán keresztül beszélgettünk. Jó volt valakinek végre kiönteni a szívemet. Ő elmondta, hogy mi nyomja a szívét, cserébe én is elárultam magamról pár dolgot. Megbíztunk egymásban, így felszabadultan, feszengés nélkül osztottuk meg egymással a legtöbb titkunkat. Néhány olyan dolog is szóba került rólam meg Louis-ról, amit még Emmának sem mondtam el, mert magánügynek tartottam. De Niall olyan más volt. Nem féltem elmondani neki semmit. Sőt, még tanácsokat is kértem tőle, hiszen ő mégiscsak pasi, valószínűleg tudja, hogy Louis-nak mi az elvárásai felém olyan téren...
Szóval Niall-al egyszerűen csak jól elvoltunk. Aztán amikor mindketten befogtuk a szánkat, szerintem egyre gondoltunk.
- Részeg voltam -kezdte.
- Tudom -doboltam idegesen a térdemen.
- Én nem érzek többet irántad, mint barátság -magyarázkodott. -Csalódott voltam Miranda miatt és nem tudtam, hogy mit csináljak... -fájdalmasan lehunytam a szemeimet és felidéztem ahogy Niall erőszakosan a kanapéhoz szegez és meg akar csókolni.
- Niall -néztem a szemébe sóhajtva. -Szerintem felejtsük el. Nem történt semmi.
- De ha Louis megtudja...
- Nem fogja -jelentettem ki. De én sem tudom, hogy mitől voltam olyan magabiztos... Ölembe raktam a kezeimet és a csuklómat kezdtem el tanulmányozni, ami még eléggé fájt a szorítástól. Niall rámnézett azokkal a ragyogó kék szemekkel, tekintete bűntudatot sugárzott.
- Istenkém... Ahj, basszus! -szitkozódott. -Én úgy sajnálom, Bellus... Én... tudod, hogy soha nem bántanálak önszántamból -nézett rám fájó szívvel. -Úgy utálom magam emiatt!
- Hé. Ahogy mondtam. Nem történt semmi, jobb lesz ha elfelejtjük.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom, Niall -suttogtam. A srác olyan szorosan ölelt, hogy majd' megfulladtam, de közben ez az ölelés a világot jelentette nekem.
Igazán sokat számított ez a több, mint két óra a barátságunk alakulása szempontjából. Aztán valami eléggé elrontotta a kedvem...
***
- Hellóóóóó! -lépett be vidáman az ajtón Liam. Mosolyogva intettem neki, aztán Louis elé siettem és hosszasan megcsókoltam.
- Mmm... -motyogta a számba.- Ezt miért kaptam? -kérdezte. Szeme sarkában apró nevetőráncok húzódtak. Elpirulva megvontam a vállam, aztán vidáman bementem vele a nappaliba és leültünk.
- Bejelentésünk van -szólalt meg Zayn. Odakaptam a fejem és kíváncsian felnéztem rá.
- Öhm... lesz pár koncertünk az elkövetkező hetekben -mondta Harry.
- Tényleg? -lelkesedtem. -Hol? Mikor?
- Angliában.
- De azon belül? -értetlenkedtem.
- Bellus. Turnéra megyünk. Több városban fel fogunk lépni -mondta Louis halkan. A mosoly lefagyott az arcomról, amikor ezt kimondta.
- Értem... Mikor indultok? És mennyi időre mentek? -kérdeztem félve a választól.
- Hétvégén indulunk és a turné három hetes lesz. Öt szabadnapunk lesz közben, akkor majd hazajövünk -tájékoztatott a részletekről Liam. Bólogattam, és próbáltam felfogni a hallottakat. Örültem, mert lesz egy miniturnéjuk, de fogalmam nem volt, hogy mit csinálhatnék én nélkülük. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Örülök nektek -mondtam őszintén. Louis magához ölelt, aztán csatlakozott hozzánk Niall is, végül mind az öt fiú rajtam tehénkedett, én meg közben hol a könnyeimtől, hol a nevetéstől nem kaptam levegőt, hol pedig attól, hogy valamelyik belekönyökölt vagy térdelt a mellkasomba. Szóval így ünnepeltük meg, hogy itt hagynak engem három hétre... Holnap elkezdődik a suli, én végzős vagyok, így az érettségimre kéne nagyon gyúrnom. Nem szeretnék továbbtanulni, azt tervezem, hogy vagy a divatszakmába keresek magamnak munkát, vagy... vagy valahol máshol. Mindegy. Nincsenek világmegváltó terveim, ezt tuják a szüleim és a barátaim is. Szerettem volna normális életet élni, de mióta Louis Tomlinson barátnője vagyok ez nem nagyon sikerül. Százezrek utálnak engem, százezrek kívánnának engem a pokolba. Ez korántsem átlagos élet. De addig, amíg Louis velem van, addig nem aggódok. És most elmegy három hétre és hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit fogok csinálni nélküle; a srácok nélkül. Hiszen ha egyedül hagynak a házban, akkor is olyan árvának, elveszettnek érzem magam... És most anya sincs itt nekem, hogy segítsen...
2013. szeptember 27., péntek
2013. szeptember 15., vasárnap
13. fejezet
One Direction - Rock Me
The Fray - Look After You
Avril Lavigne - Rock N Roll
Jó olvasást! ~Rdm. :) xx
Miranda állt előttünk teljes életnagyságban. A lány, aki miatt megdönthettem volna a sírás világrekordját. Aki tönkretett egy teljes évet az életemből. Ott állt előttem és olyan, de olyan dühöt éreztem iránta, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ő az egyik személy, akit örökre gyűlölni fogok.
***
Az édes tizenhatot úgy akartam megünnepelni, hogy csak ketten vagyunk az apukámmal. Azt mondta, hogy elvisz az amerikai nyaralójába és ott töltünk majd egy hetet. Ennek kifejezetten örültem, mert míg mi, anyuval Londonban élünk, apu Amerikában dolgozik és kéthavonta jön haza hozzánk. Így elég nehéz a 'mindig ott van, ha kell' családapát játszania, ezért amikor együtt lehetünk egy kis időt, azt mindig próbálja tényleg csak rám koncentrálva tölteni. Na, ez most nem sikerült. Elutaztam Amerikába, hogy ott töltsek egy hetet, de elég nagy meglepetés ért, amikor apu elmesélte, hogy sajnos nem egyedül leszünk. Apu egyik ügyfele és kis családja is velünk tartott. Az ügyfél (Mr Roberts) amúgy szinte parancsolta aputól, hogy őket is hívja meg. Mivel apu legfontosabb ügyfeléről volt szó, természetesen eleget tett a "parancsnak", mert nem akarta elveszíteni az egyik legjobb bevételt a vállalkozásnak. Így történt meg, hogy együtt nyaraltam a Roberts családdal. Mr Robertsel, a nagyképű, parancsolgatós bunkóval, Mrs Robertsel, az ötvenes éveiben járó, nyávogó plázacicával és Mirandával, a lányukkal. Magával az ördögfajzattal. Szerény véleményem szerint még lelke sincs annak a lánynak. Magával rángatta a pasiját is. A srác egyébként teljesen normális volt; kedves, barátságos, segítőkész, jószívű és nem utolsó sorban helyes is. Szöges ellentéte Mirandának. És hogy miért ismertem ennyire a srácot? Nem, nem a nyaralás alatt tudtam meg róla ilyeneket. Hanem amikor együtt jártunk.
15 éves koromban ismertem meg, tök jól megvoltunk egymással 6 (!!!) hónapon keresztül, de aztán jött Miri cica. Egyre több időt töltött a fiúval, végül szinte már alig láttam szerencsétlen srácot, mert Miri mindenhová magával rángatta. Egyenesen el tőlem. Végül egy szép napon rajtakaptam Mirit, amint épp letámadja a pasimat. Szegény srác, szerintem maradt volna velem, de Mirandával nem érdemes szórakozni; ha ő azt mondja, hogy 'te most velem jársz!' akkor a fiú onnantól kezdve tényleg vele jár. Mármint, azok a fiúk, akiknek nincs saját döntésük a sorsuk felett... Na, az én srácom pont ilyen volt. Ráadásul Miranda teljesen kihasználta szerencsétlent, majd miután a fiú megtette, amit Miri kért, gyorsan elkullogott, mert tudta, hogy mi következik a csicskáztatás után: a pletyizés. Miranda összeült a barátnőivel és elég rendesen kivesézték Miri "pasiját". Minden lehetséges rossz tulajdonságát elemezték, és csak egy jót találtak: fantasztikusan csókol. Na, ezt legalább alátámaszthatom. Lényeg a lényeg: minden sráccal ugyanazt csinálja. Kihasználja és pár hónappal később eldobja.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hogyan telt az édes tizenhat.
***
- Sziasztok! -köszöntött mindenkit ünnepélyesen. Vajon ki hívta meg egy szigorúan zártkörű bulira?
- Srácok, ő itt Miranda Roberts. Miranda, ők itt a barátaim. Majd később egyesével is bemutatlak nekik. -nézett Niall a ribancra. Khm... jó, jó. Mirandára. És ezzel választ is kaptam a kérdésemre. Egyértelműen Niall hívta meg. Beszélnem kellett vele.
- Mégis mi a büdös francot csinálsz?! Teljesen elment az eszed? -estem neki az ír manónak, amikor beértünk a szobájába és végre négyszemközt voltunk. Vagyis, csak nem sokáig, mert Louis lépett be az ajtón és kérdőn figyelt minket.
- Nem értem, most mi bajod van? -förmedt rám Niall nem túl kedvesen.
- Miért hoztad ide Miri cicát? -kérdeztem tőle. Már én is változtattam a hangsúlyomon.
- Délután találkoztam vele és megemlítettem neki a bulit. Azt monda, lehet, hogy eljön. És itt van, aminek én nagyon örülök, mert megkedveltem a lányt.
- Niall, te esküszöm nem vagy normális! Miért nem szóltál, hogy idehozod? -kiabáltam. Már a tudat is felidegesített, hogy Miranda a házban van. Tiszta szívemből utáltam. Louis hirtelen kapcsolt, ezért mellém lépett, nyugtatóan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Bár nem igazán értette ezt az egészet, azt azért láttam rajta, hogy felfogta; már régebb óta ismertük egymást Mirivel és nem vagyunk puszipajtások. Sose voltunk.
- Mi a faszért kellett volna szólnom?! Tudtommal ez az én házam is és nem tartozok magyarázattal, hogy kit, mikor és miért hozok ide. Lehet leszállni rólam! -üvöltötte az arcomba. Áradt belőle a piaszag.
- Neked meg most azonnal lehet leállni, haver. -állt elém védelmezően Louis. Lenyűgözött, hogy ennyire meg akart védeni mindentől. Nem sok időm maradt kicsodálkozni magam, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Niall ezer kérdést szegez a fejemhez.
- Oké -sóhajtottam. -Mindent elmondok. -kezdtem, aztán el is meséltem neki az egész történetemet Mirandáról. Csalódottan ült az ágy szélén és azt hiszem azon gondolkozott, hogy az élet milyen igazságtalan.
- Azt hittem, hogy ő más... -nyöszörögte Nialler. Megértően bólogatva átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a pofijára.
- Gyere, haver. Bulizzunk egy jót, aztán felejtsed el, hogy valaha is létezett ez a Miranda csaj. Nem érdemel meg téged. -állt fel Louis. -Igyuk le magunkat a sárga földig! Van dugipia a szekrénybe. -röhögött, aztán játékosan belebokszolt egyet Niall vállába, mire a szöszi srác elmosolyodott és mindketten az ajtó felé indultak. Niall megtorpant egy picit, aztán visszajött hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, mire ő felrángatott és szorosan megölelt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled -suttogta fájdalmasan.
- Felejtsük el. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Annyira tetszett... olyan jó volt a vele töltött idő... kedvesnek tűnt.
- Találsz te jobbat is, manó. -simítottam végig a karján.
- Ne nevezz így! -nevette el magát.
- De az olyan aranyos becenéév! Legalább olyan aranyos, mint te vagy -vigyorogtam. -És egyébként is. Te kicsilánynak szoktál szólítani. Ha te annak, akkor én is manónak -egyezkedtem. A manócskám röhögve bólintott egyet, aztán kifelé indultunk a szobából.
A többiek mind nagyon jól szórakoztak, Miranda pedig éppen Louis-val beszélgetett. Pontosabban... a jelenet a következő volt: Miranda vinnyogó hangon beszélt Louis-hoz. Erőltetetten visongott egyet, amit ő talán nevetésnek hív, közben feltűnően simított végig Louis kezén. Louis mondott valami nem túl szépet neki, mert Miri arcán a meglepettség ült ki. Louis arrébb ment. Miranda követte és megint elkezdett neki fecsegni. Louis egyszerűen semmibe vette és inkább velem foglalkozott. Rámosolyogtam, mire egy huncut kacsinást kaptam válaszul. Odamentem hozzá, ő pedig rögtön mögém állt és rákulcsolta a derekamra a kezeit. Belepuszilt a nyakamba, erre én elnevettem magam, gyorsan megfordultam és egy szenvedélyes csókot nyomtam Louis ajkaira, amit viszonzott. Többször is. Miranda (aki továbbra is Louis mellett állt) ledermedve figyelte a jelenetünket, aztán egy gonosz mosollyal a szája szélén ott is hagyott minket. Sejtettem, mit akart: megszerezni magának Louis-t. Szánalmas.
The Fray - Look After You
Avril Lavigne - Rock N Roll
Jó olvasást! ~Rdm. :) xx
Miranda állt előttünk teljes életnagyságban. A lány, aki miatt megdönthettem volna a sírás világrekordját. Aki tönkretett egy teljes évet az életemből. Ott állt előttem és olyan, de olyan dühöt éreztem iránta, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ő az egyik személy, akit örökre gyűlölni fogok.
***
Az édes tizenhatot úgy akartam megünnepelni, hogy csak ketten vagyunk az apukámmal. Azt mondta, hogy elvisz az amerikai nyaralójába és ott töltünk majd egy hetet. Ennek kifejezetten örültem, mert míg mi, anyuval Londonban élünk, apu Amerikában dolgozik és kéthavonta jön haza hozzánk. Így elég nehéz a 'mindig ott van, ha kell' családapát játszania, ezért amikor együtt lehetünk egy kis időt, azt mindig próbálja tényleg csak rám koncentrálva tölteni. Na, ez most nem sikerült. Elutaztam Amerikába, hogy ott töltsek egy hetet, de elég nagy meglepetés ért, amikor apu elmesélte, hogy sajnos nem egyedül leszünk. Apu egyik ügyfele és kis családja is velünk tartott. Az ügyfél (Mr Roberts) amúgy szinte parancsolta aputól, hogy őket is hívja meg. Mivel apu legfontosabb ügyfeléről volt szó, természetesen eleget tett a "parancsnak", mert nem akarta elveszíteni az egyik legjobb bevételt a vállalkozásnak. Így történt meg, hogy együtt nyaraltam a Roberts családdal. Mr Robertsel, a nagyképű, parancsolgatós bunkóval, Mrs Robertsel, az ötvenes éveiben járó, nyávogó plázacicával és Mirandával, a lányukkal. Magával az ördögfajzattal. Szerény véleményem szerint még lelke sincs annak a lánynak. Magával rángatta a pasiját is. A srác egyébként teljesen normális volt; kedves, barátságos, segítőkész, jószívű és nem utolsó sorban helyes is. Szöges ellentéte Mirandának. És hogy miért ismertem ennyire a srácot? Nem, nem a nyaralás alatt tudtam meg róla ilyeneket. Hanem amikor együtt jártunk.
15 éves koromban ismertem meg, tök jól megvoltunk egymással 6 (!!!) hónapon keresztül, de aztán jött Miri cica. Egyre több időt töltött a fiúval, végül szinte már alig láttam szerencsétlen srácot, mert Miri mindenhová magával rángatta. Egyenesen el tőlem. Végül egy szép napon rajtakaptam Mirit, amint épp letámadja a pasimat. Szegény srác, szerintem maradt volna velem, de Mirandával nem érdemes szórakozni; ha ő azt mondja, hogy 'te most velem jársz!' akkor a fiú onnantól kezdve tényleg vele jár. Mármint, azok a fiúk, akiknek nincs saját döntésük a sorsuk felett... Na, az én srácom pont ilyen volt. Ráadásul Miranda teljesen kihasználta szerencsétlent, majd miután a fiú megtette, amit Miri kért, gyorsan elkullogott, mert tudta, hogy mi következik a csicskáztatás után: a pletyizés. Miranda összeült a barátnőivel és elég rendesen kivesézték Miri "pasiját". Minden lehetséges rossz tulajdonságát elemezték, és csak egy jót találtak: fantasztikusan csókol. Na, ezt legalább alátámaszthatom. Lényeg a lényeg: minden sráccal ugyanazt csinálja. Kihasználja és pár hónappal később eldobja.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hogyan telt az édes tizenhat.
***
- Sziasztok! -köszöntött mindenkit ünnepélyesen. Vajon ki hívta meg egy szigorúan zártkörű bulira?
- Srácok, ő itt Miranda Roberts. Miranda, ők itt a barátaim. Majd később egyesével is bemutatlak nekik. -nézett Niall a ribancra. Khm... jó, jó. Mirandára. És ezzel választ is kaptam a kérdésemre. Egyértelműen Niall hívta meg. Beszélnem kellett vele.
- Mégis mi a büdös francot csinálsz?! Teljesen elment az eszed? -estem neki az ír manónak, amikor beértünk a szobájába és végre négyszemközt voltunk. Vagyis, csak nem sokáig, mert Louis lépett be az ajtón és kérdőn figyelt minket.
- Nem értem, most mi bajod van? -förmedt rám Niall nem túl kedvesen.
- Miért hoztad ide Miri cicát? -kérdeztem tőle. Már én is változtattam a hangsúlyomon.
- Délután találkoztam vele és megemlítettem neki a bulit. Azt monda, lehet, hogy eljön. És itt van, aminek én nagyon örülök, mert megkedveltem a lányt.
- Niall, te esküszöm nem vagy normális! Miért nem szóltál, hogy idehozod? -kiabáltam. Már a tudat is felidegesített, hogy Miranda a házban van. Tiszta szívemből utáltam. Louis hirtelen kapcsolt, ezért mellém lépett, nyugtatóan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Bár nem igazán értette ezt az egészet, azt azért láttam rajta, hogy felfogta; már régebb óta ismertük egymást Mirivel és nem vagyunk puszipajtások. Sose voltunk.
- Mi a faszért kellett volna szólnom?! Tudtommal ez az én házam is és nem tartozok magyarázattal, hogy kit, mikor és miért hozok ide. Lehet leszállni rólam! -üvöltötte az arcomba. Áradt belőle a piaszag.
- Neked meg most azonnal lehet leállni, haver. -állt elém védelmezően Louis. Lenyűgözött, hogy ennyire meg akart védeni mindentől. Nem sok időm maradt kicsodálkozni magam, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Niall ezer kérdést szegez a fejemhez.
- Oké -sóhajtottam. -Mindent elmondok. -kezdtem, aztán el is meséltem neki az egész történetemet Mirandáról. Csalódottan ült az ágy szélén és azt hiszem azon gondolkozott, hogy az élet milyen igazságtalan.
- Azt hittem, hogy ő más... -nyöszörögte Nialler. Megértően bólogatva átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a pofijára.
- Gyere, haver. Bulizzunk egy jót, aztán felejtsed el, hogy valaha is létezett ez a Miranda csaj. Nem érdemel meg téged. -állt fel Louis. -Igyuk le magunkat a sárga földig! Van dugipia a szekrénybe. -röhögött, aztán játékosan belebokszolt egyet Niall vállába, mire a szöszi srác elmosolyodott és mindketten az ajtó felé indultak. Niall megtorpant egy picit, aztán visszajött hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, mire ő felrángatott és szorosan megölelt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled -suttogta fájdalmasan.
- Felejtsük el. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Annyira tetszett... olyan jó volt a vele töltött idő... kedvesnek tűnt.
- Találsz te jobbat is, manó. -simítottam végig a karján.
- Ne nevezz így! -nevette el magát.
- De az olyan aranyos becenéév! Legalább olyan aranyos, mint te vagy -vigyorogtam. -És egyébként is. Te kicsilánynak szoktál szólítani. Ha te annak, akkor én is manónak -egyezkedtem. A manócskám röhögve bólintott egyet, aztán kifelé indultunk a szobából.
A többiek mind nagyon jól szórakoztak, Miranda pedig éppen Louis-val beszélgetett. Pontosabban... a jelenet a következő volt: Miranda vinnyogó hangon beszélt Louis-hoz. Erőltetetten visongott egyet, amit ő talán nevetésnek hív, közben feltűnően simított végig Louis kezén. Louis mondott valami nem túl szépet neki, mert Miri arcán a meglepettség ült ki. Louis arrébb ment. Miranda követte és megint elkezdett neki fecsegni. Louis egyszerűen semmibe vette és inkább velem foglalkozott. Rámosolyogtam, mire egy huncut kacsinást kaptam válaszul. Odamentem hozzá, ő pedig rögtön mögém állt és rákulcsolta a derekamra a kezeit. Belepuszilt a nyakamba, erre én elnevettem magam, gyorsan megfordultam és egy szenvedélyes csókot nyomtam Louis ajkaira, amit viszonzott. Többször is. Miranda (aki továbbra is Louis mellett állt) ledermedve figyelte a jelenetünket, aztán egy gonosz mosollyal a szája szélén ott is hagyott minket. Sejtettem, mit akart: megszerezni magának Louis-t. Szánalmas.
2013. szeptember 8., vasárnap
12. fejezet
Katy Perry - Roar
Bruno Mars - Gorilla
Slipknot - Snuff /Kedvenc ♥/
Jó olvasást! ~Rdm. xx
Reggel Louis karjaiban és Niall szobájában ébredtem. Elaludtunk filmnézés közben... Ásítva megpróbáltam szabadulni Louis szorításából, de ahogy le akartam szedni a derekamról a kezét mindig szorosabban fogott. Kuncogtam a makacsságán, aztán egy jól irányzott, ám gyenge ütéssel a hasába, végre szabadultam. Mosolyogva alvó barátomra néztem, aki azt hiszem körülbelül egy angyal szépségét közelítette meg. Kócos haja a fehér párnán kicsit szétterült, apró borostákkal volt díszítve az arca, amitől csak vonzóbb lett számomra. Elgondolkoztam azon, hogy egy magamfajta lány mégis mit keres egy Louis-fajta fiúval. Vörös haj, ronda bőr... Áhh, még a vak is undorodik a kinézetemtől! Kinek kéne egy olyan lány, mint én?! Komolyan, a zöld szememet szeretem magamban egyedül. Vagyis... inkább csak azt szerettem. Mert amikor összejöttem Louis-val minden megváltozott. nem is tudom szavakba önteni... Ő egyszerűen önbizalmat adott/ad nekem. Azzal, hogy egyszerűen mellettem van. Ahogyan rám néz... na, attól kiráz a hideg és egyben melegség önt el. Imádom a ragyogó kék szempárt. Azoknál a szemeknél nincs is szebb a világon. A mosolya a legcsábítóbb, tapasztalatból tudom, hogy alig lehet ellenállni neki. Hm. Talán ezért rajong érte millió tini világszerte? Igen, emiatt is.
Hiányoltam azt a csodás mosolyt. Megsimítottam a kezemmel az arcát, aztán egyre lejjebb vezettem a kezem, végül az oldalánál kötöttem ki. Megcsikiztem, mire még fel is kuncogott, így elértem a célom és végre láthattam a mosolyát. Tovább csikiztem, elkezdett nevetni, erre pedig én is elvigyorodtam és csak azért sem hagytam abba a csikizést. Tekintetét egyenesen rám szegezte, aztán lassan felém kezdett mászni az ágyon. Játékosság csillogott a szemeiben, amit nagyon imádtam. Sikítva nevettem és közben igyekeztem minnél messzebb lenni Louis-tól. Elkapott és a derekamat megfogva húzott magához egy szédítően fantasztikus csókra. Mint később kiderült, ez csak figyelemelterelés volt. Én még alig tértem magamhoz a csók okozta mámorból, Louis elkezdett csikizni. Megfordultam az ágyon, de így épp az ajtóra láthattam rá, amin a nagyon mosolygó Niall lépkedett be. Nem tudom, mióta állhatott az ajtóban...
- Jó reggelt, kicsilány! -köszöntött szórakozottan. -Egyesek milyen szerencsések, hogy ilyen ébresztőt kapnak Lou-tól. Én pédául arra ébredtem, hogy valaki az oldalamba térdelt -nézett szúrós szemmel Louis-ra, én meg zavartan elnevettem magam.
***
Miután lezuhanyoztam, elmentem Zayn-el a boltba mindenféle kellékeket, kaját és innivalót venni a ma esti szilveszteri bulihoz. Amikor hazaértünk, szinte alig fértünk be a sok szatyorral az ajtón.
Elkezdtük díszíteni a lakást, közben Harry is hazaért. Elég furcsán néztem rá, végül úgy döntöttem, egy kicsikét befogom segíteni a ház csicsázásában, közben pedig kiszedem belőle, hogy mi van közte és Emma között.
- Barátok vagyunk. -mondta nyugodt, egyenletes hangsúllyal, közben tovább szöszmötölt egy színes szalaggal.
- Miért nem jöttél haza este? -tértem rá a lényegre.
- Megint rátört a sírhatnék. Nem volt szívem, és nem is akartam otthagyni.
- Értem... Akkor nem lett semmi a randiból?
- Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb, ha barátok maradunk. Nagyon jó barátok. -mondta sejtelmesen.
- Igeeeen? -vonogattam a szemöldököm.
- Ja. -válaszolt egyszerűen és megvonta a vállát. Tudomásul vettem, hogy nem fogja elmondani. Legyen ez a kettejük titka. Na, azért biztos ki fogom húzni Emmából az igazat.
***
A ház csillogott-villogott, ki volt díszítve, az asztalon kaja, kevés alkohol és sok üdítő volt kirakva. A konfettik és egyéb szilveszteri bulikellékek ott sorakoztak a polcon. Igazából teljesen felesleges volt mindent katonás rendbe állítani, de azért rend a lelke mindnnek. Pár perccel később kopogtattak a bejáratin. Megérkeztek az első vendégek, így rohantam kinyitni az ajtót.
- Sziasztok! -mosolyogtam rá a három eszméletlenül szép idegen lányra és a másik eszméletlenül szép, de már korántsem idegen Perrie-re.
- Szia, Bellus! -adott két puszit Pezz, aztán bemutatta nekem a lányokat, akikkel érkezett.
- Izabella James, ők itt a világ legeslegjobb barátnői. Név szerint Leigh-Anne Pinnock, -mutatott először a kicsit sötétebb bőrű, hosszú, felkötött hajú lányra, aki egy mélyen kivágott ruhát viselt, ami fantasztikusan állt rajta -Jesy Nelson, -pillantott a sötét ruhákban ácsorgó kiengedett vöröses barna hajú rock-lányra, aztán rátért a harmadikra. -és Jade Thirlwall. -ombre barna haja, hatalmas barna szeme volt. Egy sötétkék alapú pólóban volt, amire a rózsaszín pöttyös ruhás Minnie Mouse volt rányomtatva. Farmer volt rajta, egy masnis tornacipővel viselte. Enyhe smink volt rajta, szép haja a vállára omlott és közben mosolyogva nézett rám. Úgy nézett ki, mint egy kislány. Gyönyörű volt, úgy ahogy a másik három lány is. A Little Mix.
Beinvitáltam újdonsült barátnőimet a nappaliba, de aztán rohantam is vissza, hogy beengedjem Dani-t. Ő hozott magával egy kisebb társaságot, amit a táncos barátai alkottak. Velük kezdtem el beszélgetni, aztán egyre több ember érkezett és a hangulat is kezdett emelkedni. Ügyeltünk arra, hogy senki ne legyen fullrészeg, 3 üveg pezsgőt osztottunk el, körülbelül 30 ember között. Éjfél előtt 5 perccel aztán sóhajtottam egy nagyot és felhívtam anyát. A második csörgésre fel is vette.
- Szia -szólt bele hűvösen.
- Szia, anya... -hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. -Öhm... Csak azt szeretném mondani, hogy... hát, boldog új évet.
- Neked is -a hangja olyan távoli és ismeretlen volt. Szárazon viselkedett velem és ez kicsit rosszul esett. -Ennyit akartál mondani?
- Öhm... Igen.
- Oké. Na, szia -rakta le egy pillanat alatt. Nem tudtam, hogy miért viselkedett így velem. Elgondolkoztam ezen az egészen, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a konfettik hullottak rám. Louis hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- BUÉK, kincsem. Örülök, hogy ezt az évet veled kezdhetem el -suttogta a fülembe. Vadul dobogó szívvel fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Boldog új évet -csókoltam meg hosszasan. Aztán kapott még egy csókot. Meg még egyet. -Szeretlek. -suttogtam, szinte némán. Louis egy kicsit eltolt magától és kérdőn a szemembe nézett. Nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik a vallomásom utáni zavaromon.
- Hát, eljutottál egy ilyen vallomásig, onnantól, hogy ki nem állhattál engem? -kérdezte kedvesen. Teljesen elvörösödve lesütöttem a szemem, az ujjaimat kezdtem el babrálni. Louis gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra és... és otthagyott. Nem mondta, hogy ő is szeret engem. Gyanítom, nagyon jól szórakozott rajtam, amikor elvörösödtem a vallomásom után, és most csak kínozni akar. Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem, aztán az ajtóra kaptam a tekintetem. Egy rég látott ismerősöm lépkedett be rajta. Egy rég látott ismerős, akit nem szívesen láttam volna viszont. Miranda. A lány, aki régebben nagyon sok gondot okozott nekem...
Bruno Mars - Gorilla
Slipknot - Snuff /Kedvenc ♥/
Jó olvasást! ~Rdm. xx
Reggel Louis karjaiban és Niall szobájában ébredtem. Elaludtunk filmnézés közben... Ásítva megpróbáltam szabadulni Louis szorításából, de ahogy le akartam szedni a derekamról a kezét mindig szorosabban fogott. Kuncogtam a makacsságán, aztán egy jól irányzott, ám gyenge ütéssel a hasába, végre szabadultam. Mosolyogva alvó barátomra néztem, aki azt hiszem körülbelül egy angyal szépségét közelítette meg. Kócos haja a fehér párnán kicsit szétterült, apró borostákkal volt díszítve az arca, amitől csak vonzóbb lett számomra. Elgondolkoztam azon, hogy egy magamfajta lány mégis mit keres egy Louis-fajta fiúval. Vörös haj, ronda bőr... Áhh, még a vak is undorodik a kinézetemtől! Kinek kéne egy olyan lány, mint én?! Komolyan, a zöld szememet szeretem magamban egyedül. Vagyis... inkább csak azt szerettem. Mert amikor összejöttem Louis-val minden megváltozott. nem is tudom szavakba önteni... Ő egyszerűen önbizalmat adott/ad nekem. Azzal, hogy egyszerűen mellettem van. Ahogyan rám néz... na, attól kiráz a hideg és egyben melegség önt el. Imádom a ragyogó kék szempárt. Azoknál a szemeknél nincs is szebb a világon. A mosolya a legcsábítóbb, tapasztalatból tudom, hogy alig lehet ellenállni neki. Hm. Talán ezért rajong érte millió tini világszerte? Igen, emiatt is.
Hiányoltam azt a csodás mosolyt. Megsimítottam a kezemmel az arcát, aztán egyre lejjebb vezettem a kezem, végül az oldalánál kötöttem ki. Megcsikiztem, mire még fel is kuncogott, így elértem a célom és végre láthattam a mosolyát. Tovább csikiztem, elkezdett nevetni, erre pedig én is elvigyorodtam és csak azért sem hagytam abba a csikizést. Tekintetét egyenesen rám szegezte, aztán lassan felém kezdett mászni az ágyon. Játékosság csillogott a szemeiben, amit nagyon imádtam. Sikítva nevettem és közben igyekeztem minnél messzebb lenni Louis-tól. Elkapott és a derekamat megfogva húzott magához egy szédítően fantasztikus csókra. Mint később kiderült, ez csak figyelemelterelés volt. Én még alig tértem magamhoz a csók okozta mámorból, Louis elkezdett csikizni. Megfordultam az ágyon, de így épp az ajtóra láthattam rá, amin a nagyon mosolygó Niall lépkedett be. Nem tudom, mióta állhatott az ajtóban...
- Jó reggelt, kicsilány! -köszöntött szórakozottan. -Egyesek milyen szerencsések, hogy ilyen ébresztőt kapnak Lou-tól. Én pédául arra ébredtem, hogy valaki az oldalamba térdelt -nézett szúrós szemmel Louis-ra, én meg zavartan elnevettem magam.
***
Miután lezuhanyoztam, elmentem Zayn-el a boltba mindenféle kellékeket, kaját és innivalót venni a ma esti szilveszteri bulihoz. Amikor hazaértünk, szinte alig fértünk be a sok szatyorral az ajtón.
Elkezdtük díszíteni a lakást, közben Harry is hazaért. Elég furcsán néztem rá, végül úgy döntöttem, egy kicsikét befogom segíteni a ház csicsázásában, közben pedig kiszedem belőle, hogy mi van közte és Emma között.
- Barátok vagyunk. -mondta nyugodt, egyenletes hangsúllyal, közben tovább szöszmötölt egy színes szalaggal.
- Miért nem jöttél haza este? -tértem rá a lényegre.
- Megint rátört a sírhatnék. Nem volt szívem, és nem is akartam otthagyni.
- Értem... Akkor nem lett semmi a randiból?
- Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb, ha barátok maradunk. Nagyon jó barátok. -mondta sejtelmesen.
- Igeeeen? -vonogattam a szemöldököm.
- Ja. -válaszolt egyszerűen és megvonta a vállát. Tudomásul vettem, hogy nem fogja elmondani. Legyen ez a kettejük titka. Na, azért biztos ki fogom húzni Emmából az igazat.
***
A ház csillogott-villogott, ki volt díszítve, az asztalon kaja, kevés alkohol és sok üdítő volt kirakva. A konfettik és egyéb szilveszteri bulikellékek ott sorakoztak a polcon. Igazából teljesen felesleges volt mindent katonás rendbe állítani, de azért rend a lelke mindnnek. Pár perccel később kopogtattak a bejáratin. Megérkeztek az első vendégek, így rohantam kinyitni az ajtót.
- Sziasztok! -mosolyogtam rá a három eszméletlenül szép idegen lányra és a másik eszméletlenül szép, de már korántsem idegen Perrie-re.
- Szia, Bellus! -adott két puszit Pezz, aztán bemutatta nekem a lányokat, akikkel érkezett.
- Izabella James, ők itt a világ legeslegjobb barátnői. Név szerint Leigh-Anne Pinnock, -mutatott először a kicsit sötétebb bőrű, hosszú, felkötött hajú lányra, aki egy mélyen kivágott ruhát viselt, ami fantasztikusan állt rajta -Jesy Nelson, -pillantott a sötét ruhákban ácsorgó kiengedett vöröses barna hajú rock-lányra, aztán rátért a harmadikra. -és Jade Thirlwall. -ombre barna haja, hatalmas barna szeme volt. Egy sötétkék alapú pólóban volt, amire a rózsaszín pöttyös ruhás Minnie Mouse volt rányomtatva. Farmer volt rajta, egy masnis tornacipővel viselte. Enyhe smink volt rajta, szép haja a vállára omlott és közben mosolyogva nézett rám. Úgy nézett ki, mint egy kislány. Gyönyörű volt, úgy ahogy a másik három lány is. A Little Mix.
Beinvitáltam újdonsült barátnőimet a nappaliba, de aztán rohantam is vissza, hogy beengedjem Dani-t. Ő hozott magával egy kisebb társaságot, amit a táncos barátai alkottak. Velük kezdtem el beszélgetni, aztán egyre több ember érkezett és a hangulat is kezdett emelkedni. Ügyeltünk arra, hogy senki ne legyen fullrészeg, 3 üveg pezsgőt osztottunk el, körülbelül 30 ember között. Éjfél előtt 5 perccel aztán sóhajtottam egy nagyot és felhívtam anyát. A második csörgésre fel is vette.
- Szia -szólt bele hűvösen.
- Szia, anya... -hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. -Öhm... Csak azt szeretném mondani, hogy... hát, boldog új évet.
- Neked is -a hangja olyan távoli és ismeretlen volt. Szárazon viselkedett velem és ez kicsit rosszul esett. -Ennyit akartál mondani?
- Öhm... Igen.
- Oké. Na, szia -rakta le egy pillanat alatt. Nem tudtam, hogy miért viselkedett így velem. Elgondolkoztam ezen az egészen, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a konfettik hullottak rám. Louis hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- BUÉK, kincsem. Örülök, hogy ezt az évet veled kezdhetem el -suttogta a fülembe. Vadul dobogó szívvel fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Boldog új évet -csókoltam meg hosszasan. Aztán kapott még egy csókot. Meg még egyet. -Szeretlek. -suttogtam, szinte némán. Louis egy kicsit eltolt magától és kérdőn a szemembe nézett. Nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik a vallomásom utáni zavaromon.
- Hát, eljutottál egy ilyen vallomásig, onnantól, hogy ki nem állhattál engem? -kérdezte kedvesen. Teljesen elvörösödve lesütöttem a szemem, az ujjaimat kezdtem el babrálni. Louis gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra és... és otthagyott. Nem mondta, hogy ő is szeret engem. Gyanítom, nagyon jól szórakozott rajtam, amikor elvörösödtem a vallomásom után, és most csak kínozni akar. Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem, aztán az ajtóra kaptam a tekintetem. Egy rég látott ismerősöm lépkedett be rajta. Egy rég látott ismerős, akit nem szívesen láttam volna viszont. Miranda. A lány, aki régebben nagyon sok gondot okozott nekem...
2013. augusztus 30., péntek
11. fejezet
Mindjárt megvan az 1000 oldalmegjelenítés! Nagyon köszönöm, drágáim! :) xx
Karmin - Acapella
Icona Pop - Girlfriend
Avicii - Wake Me Up
Jó olvasást! ~Rdm.♥
Louis láthatta rajtam, hogy elég rosszul érzem magam, ezért leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Belepuszilt a hajamba, aztán ha lehetséges, akkor még szorosabban ölelt. Abban a pillanatban valami melegség járta át a szívem. Ott volt velem, vígasztalt és megértett engem. A "rajongóknak" fogalmuk sincs a kapcsolatunkról. Nem tudják, hogy mi is van köztünk igazából, de azért bántanak engem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért. Gondolom, ha most felmennék a twitteremre, kismillió gyűlölködő üzenet várna rám. Az igazi Directionerek viszont talán még kedvelnek is, de elsősorben örülnek annak, hogy Louis boldog. Ugyanis ez a feladata az igazi rajongóknak. Danielle mesélte, hogy először őt sem szerették. Hogy lehet Dani-t nem szeretni?! Na, mindegy.
- Hé. -nézett a szemembe Louis. -Nem szabad foglalkozni az utálókkal. Te is tudod, hogy csak féltékenyek.
- Persze. -sóhajtottam fáradtan.
- Gyerekek, elmegyek és hozok egy kis ehető kaját, mert üres a hűtő. -jelentette be a hűtőben turkáló Niall. -És valami filmet is kiveszek.
- Jó, menj csak. -bólintott Louis, jelezve, hogy ő nem tart vele. Igen, a One Direction tagjai csupán szemkontaktussal is tudnak kommunikálni, így Niall megértette, hogy Louis most velem akar maradni.
- Elmegyek zuhanyozni. -jelentettem be, amikor Niall elment.
- Menj. -nyomott egy gyors csókot Louis.
Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy átjárja a testemet a forróvíz. Igazi megkönnyebbülés volt azt a forróságot érezni a hideg, téli mínuszok után. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hajam is teljesen vizes legyen. Befordultam a csempefal felé, a homlokomat nekidöntöttem és úgy gondolkoztam. Még mindig azokon, akik bántottak engem. Őszinten nem tudom, hogy miért utálnak ennyire.
Folyamatosan járt az agyam, így már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belép a zuhanykabinba. Még levegőt venni is elfelejtettem, teljesen ledermedtem, ahogy a bizonyos valaki gyengéden hozzám simult és pici csókokat hagyott végig a nyakamon. Hangosan felsóhajtottam, amikor kezét a derekam köré fonta, és óvatosan meg akart fordítani, hogy szembe legyek vele. Mikor ez sikerült neki hosszasan megcsókolt. A csók végeztével égővörös fejjel lesütöttem a szemem. Na, ezt kár volt, így a látványtól már olyan lehetett a fejem színe, mint aki egy hétig napozott a sivatagban. Inkább álltam Louis tekintetét, akit amúgy igazán szórakoztatott a zavarom. Kétségbeesve néztem a szemébe, ő pedig mosolyogva kezdett még közelebb jönni hozzám, így a végén már a csempéhez nyomott. A fal és a meztelen Louis között álltam és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Miért jött utánam?! Miért jött be a zuhanykabinba?! Te jó ég, látott engem meztelenül... és én is őt... Nem igazán bírom a nyomást és a stresszhelyzeteket, plusz a forró gőz teljesen átjárta az érzékszerveimet, kicsit el is álmosodtam. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt a kis helyiségben, ráadásul Louis fürkésző, amolyan "minden oké?" pillantását is nehezemre esett állni. A fülemben egyrészt a vér lüktetett, másrészt a csobogó víz hangja teljesen elnyomta Louis aggódó kérdéseit. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, teljesen megkönnyebbültem, amikor Louis elállította a vizet és szorosan fogva kihúzott a kabinból. Körém tekert egy jó nagy törölközőt, majd a szobánkba vezetett. Lefektetett az ágyra, aztán gyorsan felkapott magára valami ruhát és mellém feküdt. Én eléggé fáradt és meggyötört arccal néztem rá.
- Minden rendben? Jobban vagy? -kérdezte aggódva. Erőtlenül bólintottam egyet. -Bellus. -nézett rám teljes komolysággal. -Tudom, hogy ez kínos téma, és én tényleg nem akarlak erről faggatni, de... csak szólj, ha te még nem akarod. Én megértem. -elmosolyodtam, de egy szó se jött ki a torkomon. Van az az érzés, amikor valaki beszél hozzád, érted is, hogy mit mond, de egyszerűen olyan szinten fáradt és gyötört vagy, hogy nem tudsz megszólalni. Na, velem is ez történt. Még mindig mosolyogva megsimítottam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Felöltözök. -szólaltam meg egy kis hallgatás után nagy nehezen. Hangom erőtlen, vékony és alig felismerhető volt. Louis bólintott, aztán egy kis töprengés után kiment a szobából. Nem sokkal később egy hajszárítóval jött vissza.
- Nehogy megfázzál. -szólt mosolyogva. Persze, a fiúknak ilyenkor könnyű, elég annyi, hogy alaposan megtörlik a hajukat. Hatalmasat sóhajtva keltem fel az ágyról és kerestem magamnak valami jó meleg itthoni ruhát, megszárítottam a hajam.
Amikor kidugtam a fejem a szobaajtón Niall nevetése ütötte meg a fülem elsőre. Ezer közül is felismerném azt a nevetést...
- Kicsilány, gyere már, lemaradsz a legjobb részről! -vett észre Niall. Homlokomat ráncolva meredtem a képernyőre, amin egy vígjáték eleje ment éppen.
- Köszi, hogy megvártatok a filmnézéssel. -szóltam. A srácok viszont nem igazán figyeltek rám, továbbra is a tévét bámulták. A fejemet rázva mosolyogtam és inkább hoztam valami nasit a konyhából. Oké, amikor kiértem csak az üres nappali fogadott engem. Mivel a srácok közül csak Niall-nak van tévéje a szobájában, így bementem. Igen, ott nézték tovább a filmet...Unottan meredtem magam elé, és éppen próbáltam megfejteni a fiúk észjárását, amikor Louis megragadta a karom, én meg az ölébe estem. A kezemben egy halom kaja volt, amit Niall gyorsan el is vett tőlem. Szépen elhelyezkedtem, aztán a tévét kezdtem el bámulni, de ismét gondban voltam a fiúk észjárását illetően, ugyanis valami horrorfilm ment a képernyőn.
- Hé, mi lett a vígjátékkal? -kérdeztem kicsit csalódottan. A srácok összenéztek, aztán egyszerre kezdtek el magyarázni nekem valami olyanról, hogy "a vígjáték is tök jó, meg minden, de a horror jobb, mert sok embert megölnek benne"... Na, én ezt nem így látom. Éppen egy lányt kergetett valami idióta maszkban lévő hapi (még hörgött is!), amikor Liam lépett be a szobába Dani-vel együtt.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Liam, mellé pedig Danielle.
- Valami hiperszuper filmet arról, hogy egy ketchup-os felsőjű csaj hogyan menekül a maszkban lévő asztmás manus elől, aki valószínű, valami szakácstól kért eszközt az ölésre. -néztem hunyorogva a képernyőt, amiben éppen ketchup fröcsögött a lányból egy bárdnak köszönhetően. A beszólásomat egyébként nevetés kísérte, pedig én nem viccnek szántam. Egyszerűen nem tudok megijedni az ilyen típusú horrorfilmektől. Nagyon átlátszó, túlkreált film, amiben minden egyes jelenet előre kiszámítható. Legközelebb nem Niall-t bízzuk meg a filmvásárlással.
Így ültünk tehát négyen a tévé előtt, később pedig csatlakozott hozzánk Zayn is. Egyedül Harry hiányzott, aki viszont egyész éjszaka távol volt...
Karmin - Acapella
Icona Pop - Girlfriend
Avicii - Wake Me Up
Jó olvasást! ~Rdm.♥
Louis láthatta rajtam, hogy elég rosszul érzem magam, ezért leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Belepuszilt a hajamba, aztán ha lehetséges, akkor még szorosabban ölelt. Abban a pillanatban valami melegség járta át a szívem. Ott volt velem, vígasztalt és megértett engem. A "rajongóknak" fogalmuk sincs a kapcsolatunkról. Nem tudják, hogy mi is van köztünk igazából, de azért bántanak engem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért. Gondolom, ha most felmennék a twitteremre, kismillió gyűlölködő üzenet várna rám. Az igazi Directionerek viszont talán még kedvelnek is, de elsősorben örülnek annak, hogy Louis boldog. Ugyanis ez a feladata az igazi rajongóknak. Danielle mesélte, hogy először őt sem szerették. Hogy lehet Dani-t nem szeretni?! Na, mindegy.
- Hé. -nézett a szemembe Louis. -Nem szabad foglalkozni az utálókkal. Te is tudod, hogy csak féltékenyek.
- Persze. -sóhajtottam fáradtan.
- Gyerekek, elmegyek és hozok egy kis ehető kaját, mert üres a hűtő. -jelentette be a hűtőben turkáló Niall. -És valami filmet is kiveszek.
- Jó, menj csak. -bólintott Louis, jelezve, hogy ő nem tart vele. Igen, a One Direction tagjai csupán szemkontaktussal is tudnak kommunikálni, így Niall megértette, hogy Louis most velem akar maradni.
- Elmegyek zuhanyozni. -jelentettem be, amikor Niall elment.
- Menj. -nyomott egy gyors csókot Louis.
Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy átjárja a testemet a forróvíz. Igazi megkönnyebbülés volt azt a forróságot érezni a hideg, téli mínuszok után. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hajam is teljesen vizes legyen. Befordultam a csempefal felé, a homlokomat nekidöntöttem és úgy gondolkoztam. Még mindig azokon, akik bántottak engem. Őszinten nem tudom, hogy miért utálnak ennyire.
Folyamatosan járt az agyam, így már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belép a zuhanykabinba. Még levegőt venni is elfelejtettem, teljesen ledermedtem, ahogy a bizonyos valaki gyengéden hozzám simult és pici csókokat hagyott végig a nyakamon. Hangosan felsóhajtottam, amikor kezét a derekam köré fonta, és óvatosan meg akart fordítani, hogy szembe legyek vele. Mikor ez sikerült neki hosszasan megcsókolt. A csók végeztével égővörös fejjel lesütöttem a szemem. Na, ezt kár volt, így a látványtól már olyan lehetett a fejem színe, mint aki egy hétig napozott a sivatagban. Inkább álltam Louis tekintetét, akit amúgy igazán szórakoztatott a zavarom. Kétségbeesve néztem a szemébe, ő pedig mosolyogva kezdett még közelebb jönni hozzám, így a végén már a csempéhez nyomott. A fal és a meztelen Louis között álltam és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Miért jött utánam?! Miért jött be a zuhanykabinba?! Te jó ég, látott engem meztelenül... és én is őt... Nem igazán bírom a nyomást és a stresszhelyzeteket, plusz a forró gőz teljesen átjárta az érzékszerveimet, kicsit el is álmosodtam. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt a kis helyiségben, ráadásul Louis fürkésző, amolyan "minden oké?" pillantását is nehezemre esett állni. A fülemben egyrészt a vér lüktetett, másrészt a csobogó víz hangja teljesen elnyomta Louis aggódó kérdéseit. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, teljesen megkönnyebbültem, amikor Louis elállította a vizet és szorosan fogva kihúzott a kabinból. Körém tekert egy jó nagy törölközőt, majd a szobánkba vezetett. Lefektetett az ágyra, aztán gyorsan felkapott magára valami ruhát és mellém feküdt. Én eléggé fáradt és meggyötört arccal néztem rá.
- Minden rendben? Jobban vagy? -kérdezte aggódva. Erőtlenül bólintottam egyet. -Bellus. -nézett rám teljes komolysággal. -Tudom, hogy ez kínos téma, és én tényleg nem akarlak erről faggatni, de... csak szólj, ha te még nem akarod. Én megértem. -elmosolyodtam, de egy szó se jött ki a torkomon. Van az az érzés, amikor valaki beszél hozzád, érted is, hogy mit mond, de egyszerűen olyan szinten fáradt és gyötört vagy, hogy nem tudsz megszólalni. Na, velem is ez történt. Még mindig mosolyogva megsimítottam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Felöltözök. -szólaltam meg egy kis hallgatás után nagy nehezen. Hangom erőtlen, vékony és alig felismerhető volt. Louis bólintott, aztán egy kis töprengés után kiment a szobából. Nem sokkal később egy hajszárítóval jött vissza.
- Nehogy megfázzál. -szólt mosolyogva. Persze, a fiúknak ilyenkor könnyű, elég annyi, hogy alaposan megtörlik a hajukat. Hatalmasat sóhajtva keltem fel az ágyról és kerestem magamnak valami jó meleg itthoni ruhát, megszárítottam a hajam.
Amikor kidugtam a fejem a szobaajtón Niall nevetése ütötte meg a fülem elsőre. Ezer közül is felismerném azt a nevetést...
- Kicsilány, gyere már, lemaradsz a legjobb részről! -vett észre Niall. Homlokomat ráncolva meredtem a képernyőre, amin egy vígjáték eleje ment éppen.
- Köszi, hogy megvártatok a filmnézéssel. -szóltam. A srácok viszont nem igazán figyeltek rám, továbbra is a tévét bámulták. A fejemet rázva mosolyogtam és inkább hoztam valami nasit a konyhából. Oké, amikor kiértem csak az üres nappali fogadott engem. Mivel a srácok közül csak Niall-nak van tévéje a szobájában, így bementem. Igen, ott nézték tovább a filmet...Unottan meredtem magam elé, és éppen próbáltam megfejteni a fiúk észjárását, amikor Louis megragadta a karom, én meg az ölébe estem. A kezemben egy halom kaja volt, amit Niall gyorsan el is vett tőlem. Szépen elhelyezkedtem, aztán a tévét kezdtem el bámulni, de ismét gondban voltam a fiúk észjárását illetően, ugyanis valami horrorfilm ment a képernyőn.
- Hé, mi lett a vígjátékkal? -kérdeztem kicsit csalódottan. A srácok összenéztek, aztán egyszerre kezdtek el magyarázni nekem valami olyanról, hogy "a vígjáték is tök jó, meg minden, de a horror jobb, mert sok embert megölnek benne"... Na, én ezt nem így látom. Éppen egy lányt kergetett valami idióta maszkban lévő hapi (még hörgött is!), amikor Liam lépett be a szobába Dani-vel együtt.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Liam, mellé pedig Danielle.
- Valami hiperszuper filmet arról, hogy egy ketchup-os felsőjű csaj hogyan menekül a maszkban lévő asztmás manus elől, aki valószínű, valami szakácstól kért eszközt az ölésre. -néztem hunyorogva a képernyőt, amiben éppen ketchup fröcsögött a lányból egy bárdnak köszönhetően. A beszólásomat egyébként nevetés kísérte, pedig én nem viccnek szántam. Egyszerűen nem tudok megijedni az ilyen típusú horrorfilmektől. Nagyon átlátszó, túlkreált film, amiben minden egyes jelenet előre kiszámítható. Legközelebb nem Niall-t bízzuk meg a filmvásárlással.
Így ültünk tehát négyen a tévé előtt, később pedig csatlakozott hozzánk Zayn is. Egyedül Harry hiányzott, aki viszont egyész éjszaka távol volt...
2013. augusztus 28., szerda
10. fejezet.
Lawson - Juliet
Taylor Swift ft. Ed Sheeran - Everything Has Changed
Green Day - Wake Me Up When September Ends
Jó olvasást, drágáim! ~Rdm. :)♥
Reggel az volt az első dolgom, hogy átmentem Emmáékhoz. Amúgy Harry nem jött haza éjjel... Biztos Emmát vígasztalta egész este. Igen, biztos ezért maradt ott. Figyeltem a jeges járdát, amin sétáltam és közben folyamatosan kattogott az agyam. Eszembe jutott, hogy holnap szilveszter lesz, így (gondolom) a srácok valami bulit terveznek otthonra. Belegondoltam, hogy az idei szilvesztert nem anyuval fogom tölteni... egyedül lesz otthon. A lelkiismeretem azt mondta, hogy hívjam fel és hívjam meg hozzánk. Biztos nem lehet kellemes egyedül ünnepelni. De az eszem teljesen mást mondott. Hiszen ő küldött el otthonról! Hát, akkor csak legyen magányosan az ünnepen! De aztán megint megszólalt a lelkiismeretem, és a szívem is azt suttogta, hogy nem hagyhatom egyedül, hiszen apa is olyan távol van tőlünk! Igen, apa Amerikában dolgozik. Kéthavonta szokott csak hazajönni meglátogatni minket. Nem hagyhatom, hogy anya a szerettei nélkül lépjen át az újévbe!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg reggel 9-kor Emmáék házához. Kopogtattam, és nem sokkal később Monica nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem neki. Már jó régen megengedte nekem, hogy tegezzem. -Jobban van már Emma?
- Néha még rátörnek sírórohamok, de azzal a fiúcskával nagyon jól elbeszélgetett az éjjel. Egész sokat nevettek, de amikor felvittem nekik, úgy éjfél körül egy kis forrócsokit, éppen teljesen komoly dolgokról beszélgettek. -mesélte mosolyogva.
- Ez nagyon jó hír. -vigyorogtam én is. Aztán már indultam volna fel, Emma szobájába, amikor Monica megint megszólalt:
- Hogy is hívják ezt a fiút? -érdeklődött.
- Harry Styles.
- Oh... olyan ismerős ez a név. És, egyébként az arca is olyan ismerős volt... -gondolkozott.
- Harry Styles a One Direction-ből. -segítettem ki.
- Ó. Ó-óóó! -esett le neki. -Vele van kiplakátolva a szobája? -kérdezte furcsán. Nevetve bólintottam, aztán elindultam Emm szobája felé. Kopogtattam párat, de nem hallottam választ, így résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Harry Emma ágyán feküdt kiterülve, Emma pedig Harry mellkasára hajtotta a fejét. Harry átölelte Emmát, a lábaik össze voltak fonódva. Elmosolyodtam a látványon. Olyan jól néztek ki együtt! Éppen ki akartam menni a szobából, de a fa padló reccsent egyet a lábam alatt. Hazza kinyitotta a szemét, körbenézett és megakadt a tekintete rajtam. Elkerekedtek a szemei és ösztönösen elengedte Emmát, akit átkarolt. Mosolyogva megráztam a fejem és a mutatóujjamat a szám elé tettem, hogy jelezzem, ne mocorogjon és maradjon csöndben, mert Emma felébred. Harry persze nem hallgatott rám (miért is tette volna?!), óvatosan kimászott az ágyból és halkan hozzám lépkedett.
- Mit csinálsz itt? -suttogta.
- Csak jöttem, hogy megnézzem mi van Emmával. De ezek szerint minden rendben. -mosolyogtam folyamatosan. Harry még visszanézett a nyugodtan alvó lányra, aztán mutatta, hogy inkább beszéljünk kint. Ahogy kiléptünk az ajtón Harry megragadta a karom és segítségkérően nézett rám.
- Most mit csináljak? -aggódott. Igazából tényleg fogalmam sem volt, hogy miért ilyen kétségbeesett a feje.
- Mármint mivel? Mi a baj?
- Emmával. Este olyan jól elbeszélgettünk... És egész jól éreztük magunkat. De nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak egy emberre volt szüksége, akinek kiöntheti a szívét, és akkor majd megkönnyebbül. Talán még egy idegennek is mesélt volna! -gondolkozott, én pedig elnevettem magam. -Most mi van?! Ez nem vicces! -szólt rám.
- Harry -néztem mélyen a szemébe. -Ugye nem vagy vak? -kérdeztem, ő pedig a lehető legértetlenebb fejjel meredt rám, úgyhogy folytattam. -Tele van plakátolva a képeiddel a szobája. Olyan szinten felnéz a One Direction-re, de leginkább rád, hogy el sem tudnád képzelni. Azt hiszem, két ember van, akinek kiöntötte volna a szívét... Az egyik én vagyok. A másik pedig az a bizonyos ember, akire már olyan régóta példaképeként tekint. Akiről eddig csak álomkép volt a fejében, mert azt hitte, soha a büdös életben nem fognak találkozni. -fejeztem be, de Harry bizonytalanul nézett rám, így gyorsan hozzátettem: -Igen, te vagy az, Harry.
- Hű -préselte ki magából a hangot. -Akkor most mi lesz?
- Öhm... ezt miért tőlem kérdezed? -néztem rá furcsán. Na, nem azzal volt a bajom, hogy tőlem várt tanácsot, hanem, hogy ez nem az én dolgom, neki kell eldöntenie.
- Hát... Louis biztos mondta, hogy 11-re próbára kell mennünk.
- Igen, tényleg. Szerintem örülne neki, ha elvinnéd magaddal. -jutott eszembe. -Már régóta szeretne titeket hallani élőben.
- Oké. Khm... köszönöm, Bellus. -húzott magához, én pedig átöleltem. Emma ajtaja kinyílt, én meg abban a pillanatban elengedtem Harry-t.
- Jobban vagy? -kérdeztem barátnőmet.
- Kicsit jobban. -bólintott.
- Emma, mi lenne, ha eljönnél velünk a próbára? -vetette fel Harry az előre megbeszélt ötletet.
- Tényleg? -csillant fel Emma szeme.
- Persze.
- Úúúú, Bella, gyere mááár! Mit vegyek fel? -kezdett el rángatni a szobája felé. Nevetve visszanéztem Harry-re, akinek látszódtak a gödröcskéi, ahogyan minket figyelt.
***
Hazaérve a próbáról (Emma nagyon élvezte), levágtam magam a kanapéra és kb. 5 percig csak bámultam ki a fejemből. Kint az utcán, "rajongóktól" olyan sértéseket kaptam, hogy alig bírtam megszólalni. Mindenfélét vágtak a fejemhez.
'Nem érdemled meg Louis-t!'
'Nagyon ronda vagy, nem is tudom, hogy Louis miért pont egy ilyen undorító vöröskét válaszott!' (Ezt persze egy szőke cicababa mondta.)
'Elloptad tőlünk! Pedig mi sokkal jobban szeretjük őt!' (Oké, ki vagy te? És mégis honnan tudod, hogy én mennyire szeretem Louis-t?!)
'Csak a hírnév miatt vagytok együtt!'
'Tudom, hogy csak a pénze kell neked, ne is tagadd!' (Bevallom, hogy csóró vagyok, de nem hülye. Nem azért kezdek el járni valakivel, hogy mindenét rám költse.)
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Liam, Harry és Zayn elköszöntek tőlünk. Liam Dani táncos bemutatójára ment, Harry-nek és Zayn-nek pedig duplarandijuk volt. Igen, addig öntöttem önbizalmat Harry-be, hogy végül elhívta Emmát. És nagyon jól tette. A lány először el sem akarta hinni, aztán egy fél órán keresztül visongott.
Tehát hárman maradtunk otthon. Louis, Niall és én.
Taylor Swift ft. Ed Sheeran - Everything Has Changed
Green Day - Wake Me Up When September Ends
Jó olvasást, drágáim! ~Rdm. :)♥
Reggel az volt az első dolgom, hogy átmentem Emmáékhoz. Amúgy Harry nem jött haza éjjel... Biztos Emmát vígasztalta egész este. Igen, biztos ezért maradt ott. Figyeltem a jeges járdát, amin sétáltam és közben folyamatosan kattogott az agyam. Eszembe jutott, hogy holnap szilveszter lesz, így (gondolom) a srácok valami bulit terveznek otthonra. Belegondoltam, hogy az idei szilvesztert nem anyuval fogom tölteni... egyedül lesz otthon. A lelkiismeretem azt mondta, hogy hívjam fel és hívjam meg hozzánk. Biztos nem lehet kellemes egyedül ünnepelni. De az eszem teljesen mást mondott. Hiszen ő küldött el otthonról! Hát, akkor csak legyen magányosan az ünnepen! De aztán megint megszólalt a lelkiismeretem, és a szívem is azt suttogta, hogy nem hagyhatom egyedül, hiszen apa is olyan távol van tőlünk! Igen, apa Amerikában dolgozik. Kéthavonta szokott csak hazajönni meglátogatni minket. Nem hagyhatom, hogy anya a szerettei nélkül lépjen át az újévbe!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg reggel 9-kor Emmáék házához. Kopogtattam, és nem sokkal később Monica nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem neki. Már jó régen megengedte nekem, hogy tegezzem. -Jobban van már Emma?
- Néha még rátörnek sírórohamok, de azzal a fiúcskával nagyon jól elbeszélgetett az éjjel. Egész sokat nevettek, de amikor felvittem nekik, úgy éjfél körül egy kis forrócsokit, éppen teljesen komoly dolgokról beszélgettek. -mesélte mosolyogva.
- Ez nagyon jó hír. -vigyorogtam én is. Aztán már indultam volna fel, Emma szobájába, amikor Monica megint megszólalt:
- Hogy is hívják ezt a fiút? -érdeklődött.
- Harry Styles.
- Oh... olyan ismerős ez a név. És, egyébként az arca is olyan ismerős volt... -gondolkozott.
- Harry Styles a One Direction-ből. -segítettem ki.
- Ó. Ó-óóó! -esett le neki. -Vele van kiplakátolva a szobája? -kérdezte furcsán. Nevetve bólintottam, aztán elindultam Emm szobája felé. Kopogtattam párat, de nem hallottam választ, így résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Harry Emma ágyán feküdt kiterülve, Emma pedig Harry mellkasára hajtotta a fejét. Harry átölelte Emmát, a lábaik össze voltak fonódva. Elmosolyodtam a látványon. Olyan jól néztek ki együtt! Éppen ki akartam menni a szobából, de a fa padló reccsent egyet a lábam alatt. Hazza kinyitotta a szemét, körbenézett és megakadt a tekintete rajtam. Elkerekedtek a szemei és ösztönösen elengedte Emmát, akit átkarolt. Mosolyogva megráztam a fejem és a mutatóujjamat a szám elé tettem, hogy jelezzem, ne mocorogjon és maradjon csöndben, mert Emma felébred. Harry persze nem hallgatott rám (miért is tette volna?!), óvatosan kimászott az ágyból és halkan hozzám lépkedett.
- Mit csinálsz itt? -suttogta.
- Csak jöttem, hogy megnézzem mi van Emmával. De ezek szerint minden rendben. -mosolyogtam folyamatosan. Harry még visszanézett a nyugodtan alvó lányra, aztán mutatta, hogy inkább beszéljünk kint. Ahogy kiléptünk az ajtón Harry megragadta a karom és segítségkérően nézett rám.
- Most mit csináljak? -aggódott. Igazából tényleg fogalmam sem volt, hogy miért ilyen kétségbeesett a feje.
- Mármint mivel? Mi a baj?
- Emmával. Este olyan jól elbeszélgettünk... És egész jól éreztük magunkat. De nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak egy emberre volt szüksége, akinek kiöntheti a szívét, és akkor majd megkönnyebbül. Talán még egy idegennek is mesélt volna! -gondolkozott, én pedig elnevettem magam. -Most mi van?! Ez nem vicces! -szólt rám.
- Harry -néztem mélyen a szemébe. -Ugye nem vagy vak? -kérdeztem, ő pedig a lehető legértetlenebb fejjel meredt rám, úgyhogy folytattam. -Tele van plakátolva a képeiddel a szobája. Olyan szinten felnéz a One Direction-re, de leginkább rád, hogy el sem tudnád képzelni. Azt hiszem, két ember van, akinek kiöntötte volna a szívét... Az egyik én vagyok. A másik pedig az a bizonyos ember, akire már olyan régóta példaképeként tekint. Akiről eddig csak álomkép volt a fejében, mert azt hitte, soha a büdös életben nem fognak találkozni. -fejeztem be, de Harry bizonytalanul nézett rám, így gyorsan hozzátettem: -Igen, te vagy az, Harry.
- Hű -préselte ki magából a hangot. -Akkor most mi lesz?
- Öhm... ezt miért tőlem kérdezed? -néztem rá furcsán. Na, nem azzal volt a bajom, hogy tőlem várt tanácsot, hanem, hogy ez nem az én dolgom, neki kell eldöntenie.
- Hát... Louis biztos mondta, hogy 11-re próbára kell mennünk.
- Igen, tényleg. Szerintem örülne neki, ha elvinnéd magaddal. -jutott eszembe. -Már régóta szeretne titeket hallani élőben.
- Oké. Khm... köszönöm, Bellus. -húzott magához, én pedig átöleltem. Emma ajtaja kinyílt, én meg abban a pillanatban elengedtem Harry-t.
- Jobban vagy? -kérdeztem barátnőmet.
- Kicsit jobban. -bólintott.
- Emma, mi lenne, ha eljönnél velünk a próbára? -vetette fel Harry az előre megbeszélt ötletet.
- Tényleg? -csillant fel Emma szeme.
- Persze.
- Úúúú, Bella, gyere mááár! Mit vegyek fel? -kezdett el rángatni a szobája felé. Nevetve visszanéztem Harry-re, akinek látszódtak a gödröcskéi, ahogyan minket figyelt.
***
Hazaérve a próbáról (Emma nagyon élvezte), levágtam magam a kanapéra és kb. 5 percig csak bámultam ki a fejemből. Kint az utcán, "rajongóktól" olyan sértéseket kaptam, hogy alig bírtam megszólalni. Mindenfélét vágtak a fejemhez.
'Nem érdemled meg Louis-t!'
'Nagyon ronda vagy, nem is tudom, hogy Louis miért pont egy ilyen undorító vöröskét válaszott!' (Ezt persze egy szőke cicababa mondta.)
'Elloptad tőlünk! Pedig mi sokkal jobban szeretjük őt!' (Oké, ki vagy te? És mégis honnan tudod, hogy én mennyire szeretem Louis-t?!)
'Csak a hírnév miatt vagytok együtt!'
'Tudom, hogy csak a pénze kell neked, ne is tagadd!' (Bevallom, hogy csóró vagyok, de nem hülye. Nem azért kezdek el járni valakivel, hogy mindenét rám költse.)
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Liam, Harry és Zayn elköszöntek tőlünk. Liam Dani táncos bemutatójára ment, Harry-nek és Zayn-nek pedig duplarandijuk volt. Igen, addig öntöttem önbizalmat Harry-be, hogy végül elhívta Emmát. És nagyon jól tette. A lány először el sem akarta hinni, aztán egy fél órán keresztül visongott.
Tehát hárman maradtunk otthon. Louis, Niall és én.
2013. augusztus 21., szerda
9. fejezet
Ke$ha - Crazy Kids
Ellie Goulding - Burn
Macklemore - And We Danced
Jó olvasást! ~Rdm.♥ ⋈
Az áramszünettel egyébként nem is lett volna nagy bajunk, de sajnos kitartott egészen estig. Szerencsére előre gondolkoztunk és elmentünk a boltba néhány nagyobb gyertyáért, amiket meg is gyújtottunk. A nappaliban ültünk és halkan beszélgettünk, amikor kopogtattak az ajtón. Felpattantam Louis mellől, majd az ajtóhoz léptem, hogy kiderítsem ki az.
- Szia Bella! Nem zavarok, ugye? Csak egyedül voltam otthon és olyan sötét volt... Gondoltam átjövök. Nem gond? -nézett rám Danielle.
- Dehogy, gyere csak be! -mosolyogtam. Dani köszönt a többieknek, aztán gyorsan Liam mellé lépett és szorosan megölelte őt. Visszültem kanapére és Louis vállára hajtottam a fejem, miközben tovább beszélgettünk.
***
- Ajjj, annyira unatkozok! -fakadt ki Niall, aki már befalta hűtőnk tartalmának felét...
- Felelsz vagy mersz? -vetette fel az ötletet Harry. A gyertyák fényében csillogott a szeme és látszódtak a gödröcskéi. Mindenki beleegyezett a játékba, ezért Zayn hozott egy üveget és ő pörgetett először. Az üveg Dani előtt állt meg.
- Felelek! -jelentette ki, még mielőtt akárki is megkérdezte volna.
- Oké, akkor... Mondd el, hogy mit szeretsz anniyra Liam-ben. -vigyorgott kedvesen Zayn.
- Hát... mindent. Hogy mindig olyan segítőkész és édes és... néha nagyon szerény, de hihetetlen jó humora van... Lehet vele normálisan beszélni. Bármikor fel tud vidítani és meg tud vigasztalni. Mindig ott van velem, ha kell és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. -fejezte be Danielle. Mindenki meghatottan mosolygott, Liam pedig átölelte Danit és egy puszit nyomott a homlokára. Még tartott volna a meghitt pillanat, amikor Niall elrontott mindent. Ugyanis a szénsavas üdítő hatására böfögött egyet. Én nevetve fintorogtam, míg a többiek fetrengtek a röhögéstől.
Dani pörgetett, az üres flakon pedig előttem állt meg. Félve néztem Dani-re és kijelentettem, hogy felelek.
- Mi az amit elsőre megszerettél Louis-ban? -kérdezte.
- Öhm... az első pozítív véleményem az volt róla, hogy felmelegített, amikor fáztam. -nevettem el magam, visszagondolva a nem is olyan rég történtekre. -De azt szerettem meg benne nagyon, hogy meghallgat engem és még érdekli is amit mondok. -ismertem be. Louis mosolyogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. Én pörgettem, egyenesen Niall-nél állt meg a palack.
- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
- Merek. -jelentette be magabiztosan, de azért láttam a szemeiben, hogy egy kicsit fél attól, hogy mit fogok kitalálni neki.
- Bátor. Oké, gondolkozok. -mondtam, majd hátradőlve elkezdtem törni a fejem, hogy valami jó kis feladatot adjak neki. Hat szempár meredt rám kíváncsian, végül a jobbomon ülő Liam közelebb húzódott hozzám és a fülemhez hajolt. Láttam Niall elkerekedett szemei. Gondolom attól nem tartott annyira, hogy én találok ki neki valamit, de Liam döntésétől már kicsit megijedt.
- Alsógatyában táncolja el a macarénát és közben énekeljen is. -suttogta Liam, úgy, hogy csak én halljam meg. Elvigyorodtam a gondolatra, hogy szegény Niall teljesen hülyét csináljon magából előttünk, de aztán megcsörrent a telefonom. Attól a perctől, hogy megnyomtam a 'hívás fogadása' gombot, minden megváltozott.
- Igen? -szóltam bele viszonylag vidáman a készülékbe.
- Bel-la... Kér-lek, gyere át, h-hozzánk. Nagyon s-sürgős. -szipogta Emma a vonal másik végén. Azonnal elkomorodtam és megkérdeztem, hogy mi történt.
- Cs-csak gye-re át... -tört rá megint a sírás.
- Rendben, rohanok. -tettem le gyorsan, majd hihetetlen sebességgel felpattantam és a kabátomért meg a csizmámért siettem.
- Hé, kicsilány, mi történt? -nézett rám Niall.
- Emmával valami nagy baj van. Bocsi, mennem kell. -vettem fel a sapim és ezzel kész is voltam.
- Megyek veled. Nincs áram és koromsötét van az utcákon, csak a hold világít. -állt fel Louis.
- Ne, várj már! -szólt utána Harry. -Szerintem jobb lenne ha én mennék... Mármint... Talán Emma örülne nekem és akkor... -dadogta össze-vissza. -Vigyáznék Bellára is. -fejezte be végül a mondandóját.
- Biztos? -nézett rám Lou. Aprót bólintottam és elkezdtem sürgetni Harry-t, hogy készülődjön már gyorsabban. Adtam egy csókot Louis-nak, és már rohantunk is.
Amikor odaértünk Emmáék házához, bekopogtunk. Emma anyukája, Monica nyitott nekünk ajtót egy gyertyát fogva a kezében, hogy lásson valamennyit.
- Nagyon vészes a helyzet? -kérdeztem Monicát aggódva.
- Igen, sajnos. -mondta elcsukló hangon. Ebből gondoltam, hogy nem csak Emmát érinti a dolog. Szomorúan bólintottam, aztán Emm szobája felé vettem az irányt, Harry meg próbálta tartani velem a lépést és mögöttem szaporán szedte a lábait. Amikor beléptem Emma szobájába azt hittem rosszul látok. A mindig vidám, mosolygós és kedves lány átváltozott egy elég depresszív környezetben (sötét volt, csak kettő gyertya égett) zokogó, világfájdalmas, 'mindenkit utálok' arcú lánnyá. Az egész szobája tele volt papírzsepivel. Sajnos sokkal több használtat véltem felfedezni, mint újat. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor hívott, de nem gondoltam ekkora tragédiára. Tényleg rá sem lehetett ismerni a szétsírt fejű Emmára. Óvatosan leültem az ágya szélére, addig, a szerintem Emma látványától sokkot kapott Harry az ajtóban álldogált. Megsimítottam Emm vállát, mire rám nézett és megint elsírta magát.
- Mi történt? -kérdeztem aggódva. Emma erőt vett magán és elkezdtett mesélni. Igaz, annyira sírt közben, hogy alig tudtam kivenni a beszédéből, amit mond, de a lényeget megértettem. És hát, alig akartam hinni a fülemnek. Emma apukája (aki már nem él együtt Monicával és Emmával, de Emma még mindig tartja vele a kapcsolatot. Az apja Dublin-ban, Emma meg Londonban.) balesetet szenvedett a kocsijával. Egy fának ütközött és ennek következtében eltörött az egyik lába, mindkét keze és... és olyan sérülést szenvedett, hogy nagyon nagy valószínűséggel csípőtől lefelé teljesen le fog bénulni. Csodával határos lenne, ha meggyógyulna és tudná mozgatni a lábait, de akkor is tolószékben tudna csak élni. Mejdnem teljesen átérezve Emma helyzetét hallgattam a beszámolóját. Emma apukájának családja (szülei, rokonai, az új felesége) egyébként mindent megtesznek azért, hogy felépüljön. Ez azért egy jó hír. Mármint az, hogy vannak olyanok akik törődnek vele és mindenben segítik ha már Emma ilyen messziről nem is tud mit csinálni.
- Ne aggódj, drágám. Minden rendben lesz. -öleltem át barátnőmet olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
- Nem tudhatod. Mi van akkor, ha meg fog halni?! -kérdezte és megint keservesen zokogni kezdett. Igen, teljesen megértettem. Bár elég messze laknak egymástól az apukájával, azért Emma nagyon szoros kapcsolatot ápol vele. Viszont arról tényleg szó sem volt, hogy esetleg meg fog halni.
- Emma, nézz rám! -mondtam, mire Emm végre hajlandó volt a szemembe nézni. -Hidd el, nem fog meghalni. Minden rendben lesz. -bíztattam és küldtem felé egy halvány mosolyt. Emma alig láthatóan bólintott egyet, aztán a tekintete megakadt az ajtóban álldogáló Harry-n. Ezek szerint eddig még nem vette észre, hogy ő is itt van. Harry pár másodpercig tehetetlenül ácsorgott tovább, aztán gondolt egyet, Emmához lépett, adott egy puszit a homlokára és megölelte. Barátnőm erre a gesztusra elmosolyodott (!), így tudtam, némileg lenyugodott.
Harry elmesélte neki, hogy egyszer régen az ő anyukája is szenvedett autóbalesetet, de az nem volt olyan komoly, egy nyílt töréssel és pár zúzódással megúszta. Úgy láttam, hogy nagyon jól elvannak, ezért megköszörültem a torkom és mosolyt erőltetve az arcomra megszólaltam:
- Akkor én megyek is. Holnap reggel átjövök, Emma. -mondtam. Harry kérdőn nézett felém, látszólag ő még maradt volna, így gyorsan kijavítottam magam: -Harry, nyugodtan maradj csak, én egyedül is hazatalálok.
- Biztos? Rendben leszel egyedül? -kérdezte.
- Persze. -jelentettem ki, és az ajtó felé vettem az irány, majd egyenesen haza indultam.
Ellie Goulding - Burn
Macklemore - And We Danced
Jó olvasást! ~Rdm.♥ ⋈
Az áramszünettel egyébként nem is lett volna nagy bajunk, de sajnos kitartott egészen estig. Szerencsére előre gondolkoztunk és elmentünk a boltba néhány nagyobb gyertyáért, amiket meg is gyújtottunk. A nappaliban ültünk és halkan beszélgettünk, amikor kopogtattak az ajtón. Felpattantam Louis mellől, majd az ajtóhoz léptem, hogy kiderítsem ki az.
- Szia Bella! Nem zavarok, ugye? Csak egyedül voltam otthon és olyan sötét volt... Gondoltam átjövök. Nem gond? -nézett rám Danielle.
- Dehogy, gyere csak be! -mosolyogtam. Dani köszönt a többieknek, aztán gyorsan Liam mellé lépett és szorosan megölelte őt. Visszültem kanapére és Louis vállára hajtottam a fejem, miközben tovább beszélgettünk.
***
- Ajjj, annyira unatkozok! -fakadt ki Niall, aki már befalta hűtőnk tartalmának felét...
- Felelsz vagy mersz? -vetette fel az ötletet Harry. A gyertyák fényében csillogott a szeme és látszódtak a gödröcskéi. Mindenki beleegyezett a játékba, ezért Zayn hozott egy üveget és ő pörgetett először. Az üveg Dani előtt állt meg.
- Felelek! -jelentette ki, még mielőtt akárki is megkérdezte volna.
- Oké, akkor... Mondd el, hogy mit szeretsz anniyra Liam-ben. -vigyorgott kedvesen Zayn.
- Hát... mindent. Hogy mindig olyan segítőkész és édes és... néha nagyon szerény, de hihetetlen jó humora van... Lehet vele normálisan beszélni. Bármikor fel tud vidítani és meg tud vigasztalni. Mindig ott van velem, ha kell és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. -fejezte be Danielle. Mindenki meghatottan mosolygott, Liam pedig átölelte Danit és egy puszit nyomott a homlokára. Még tartott volna a meghitt pillanat, amikor Niall elrontott mindent. Ugyanis a szénsavas üdítő hatására böfögött egyet. Én nevetve fintorogtam, míg a többiek fetrengtek a röhögéstől.
Dani pörgetett, az üres flakon pedig előttem állt meg. Félve néztem Dani-re és kijelentettem, hogy felelek.
- Mi az amit elsőre megszerettél Louis-ban? -kérdezte.
- Öhm... az első pozítív véleményem az volt róla, hogy felmelegített, amikor fáztam. -nevettem el magam, visszagondolva a nem is olyan rég történtekre. -De azt szerettem meg benne nagyon, hogy meghallgat engem és még érdekli is amit mondok. -ismertem be. Louis mosolyogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. Én pörgettem, egyenesen Niall-nél állt meg a palack.
- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
- Merek. -jelentette be magabiztosan, de azért láttam a szemeiben, hogy egy kicsit fél attól, hogy mit fogok kitalálni neki.
- Bátor. Oké, gondolkozok. -mondtam, majd hátradőlve elkezdtem törni a fejem, hogy valami jó kis feladatot adjak neki. Hat szempár meredt rám kíváncsian, végül a jobbomon ülő Liam közelebb húzódott hozzám és a fülemhez hajolt. Láttam Niall elkerekedett szemei. Gondolom attól nem tartott annyira, hogy én találok ki neki valamit, de Liam döntésétől már kicsit megijedt.
- Alsógatyában táncolja el a macarénát és közben énekeljen is. -suttogta Liam, úgy, hogy csak én halljam meg. Elvigyorodtam a gondolatra, hogy szegény Niall teljesen hülyét csináljon magából előttünk, de aztán megcsörrent a telefonom. Attól a perctől, hogy megnyomtam a 'hívás fogadása' gombot, minden megváltozott.
- Igen? -szóltam bele viszonylag vidáman a készülékbe.
- Bel-la... Kér-lek, gyere át, h-hozzánk. Nagyon s-sürgős. -szipogta Emma a vonal másik végén. Azonnal elkomorodtam és megkérdeztem, hogy mi történt.
- Cs-csak gye-re át... -tört rá megint a sírás.
- Rendben, rohanok. -tettem le gyorsan, majd hihetetlen sebességgel felpattantam és a kabátomért meg a csizmámért siettem.
- Hé, kicsilány, mi történt? -nézett rám Niall.
- Emmával valami nagy baj van. Bocsi, mennem kell. -vettem fel a sapim és ezzel kész is voltam.
- Megyek veled. Nincs áram és koromsötét van az utcákon, csak a hold világít. -állt fel Louis.
- Ne, várj már! -szólt utána Harry. -Szerintem jobb lenne ha én mennék... Mármint... Talán Emma örülne nekem és akkor... -dadogta össze-vissza. -Vigyáznék Bellára is. -fejezte be végül a mondandóját.
- Biztos? -nézett rám Lou. Aprót bólintottam és elkezdtem sürgetni Harry-t, hogy készülődjön már gyorsabban. Adtam egy csókot Louis-nak, és már rohantunk is.
Amikor odaértünk Emmáék házához, bekopogtunk. Emma anyukája, Monica nyitott nekünk ajtót egy gyertyát fogva a kezében, hogy lásson valamennyit.
- Nagyon vészes a helyzet? -kérdeztem Monicát aggódva.
- Igen, sajnos. -mondta elcsukló hangon. Ebből gondoltam, hogy nem csak Emmát érinti a dolog. Szomorúan bólintottam, aztán Emm szobája felé vettem az irányt, Harry meg próbálta tartani velem a lépést és mögöttem szaporán szedte a lábait. Amikor beléptem Emma szobájába azt hittem rosszul látok. A mindig vidám, mosolygós és kedves lány átváltozott egy elég depresszív környezetben (sötét volt, csak kettő gyertya égett) zokogó, világfájdalmas, 'mindenkit utálok' arcú lánnyá. Az egész szobája tele volt papírzsepivel. Sajnos sokkal több használtat véltem felfedezni, mint újat. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor hívott, de nem gondoltam ekkora tragédiára. Tényleg rá sem lehetett ismerni a szétsírt fejű Emmára. Óvatosan leültem az ágya szélére, addig, a szerintem Emma látványától sokkot kapott Harry az ajtóban álldogált. Megsimítottam Emm vállát, mire rám nézett és megint elsírta magát.
- Mi történt? -kérdeztem aggódva. Emma erőt vett magán és elkezdtett mesélni. Igaz, annyira sírt közben, hogy alig tudtam kivenni a beszédéből, amit mond, de a lényeget megértettem. És hát, alig akartam hinni a fülemnek. Emma apukája (aki már nem él együtt Monicával és Emmával, de Emma még mindig tartja vele a kapcsolatot. Az apja Dublin-ban, Emma meg Londonban.) balesetet szenvedett a kocsijával. Egy fának ütközött és ennek következtében eltörött az egyik lába, mindkét keze és... és olyan sérülést szenvedett, hogy nagyon nagy valószínűséggel csípőtől lefelé teljesen le fog bénulni. Csodával határos lenne, ha meggyógyulna és tudná mozgatni a lábait, de akkor is tolószékben tudna csak élni. Mejdnem teljesen átérezve Emma helyzetét hallgattam a beszámolóját. Emma apukájának családja (szülei, rokonai, az új felesége) egyébként mindent megtesznek azért, hogy felépüljön. Ez azért egy jó hír. Mármint az, hogy vannak olyanok akik törődnek vele és mindenben segítik ha már Emma ilyen messziről nem is tud mit csinálni.
- Ne aggódj, drágám. Minden rendben lesz. -öleltem át barátnőmet olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
- Nem tudhatod. Mi van akkor, ha meg fog halni?! -kérdezte és megint keservesen zokogni kezdett. Igen, teljesen megértettem. Bár elég messze laknak egymástól az apukájával, azért Emma nagyon szoros kapcsolatot ápol vele. Viszont arról tényleg szó sem volt, hogy esetleg meg fog halni.
- Emma, nézz rám! -mondtam, mire Emm végre hajlandó volt a szemembe nézni. -Hidd el, nem fog meghalni. Minden rendben lesz. -bíztattam és küldtem felé egy halvány mosolyt. Emma alig láthatóan bólintott egyet, aztán a tekintete megakadt az ajtóban álldogáló Harry-n. Ezek szerint eddig még nem vette észre, hogy ő is itt van. Harry pár másodpercig tehetetlenül ácsorgott tovább, aztán gondolt egyet, Emmához lépett, adott egy puszit a homlokára és megölelte. Barátnőm erre a gesztusra elmosolyodott (!), így tudtam, némileg lenyugodott.
Harry elmesélte neki, hogy egyszer régen az ő anyukája is szenvedett autóbalesetet, de az nem volt olyan komoly, egy nyílt töréssel és pár zúzódással megúszta. Úgy láttam, hogy nagyon jól elvannak, ezért megköszörültem a torkom és mosolyt erőltetve az arcomra megszólaltam:
- Akkor én megyek is. Holnap reggel átjövök, Emma. -mondtam. Harry kérdőn nézett felém, látszólag ő még maradt volna, így gyorsan kijavítottam magam: -Harry, nyugodtan maradj csak, én egyedül is hazatalálok.
- Biztos? Rendben leszel egyedül? -kérdezte.
- Persze. -jelentettem ki, és az ajtó felé vettem az irány, majd egyenesen haza indultam.
2013. augusztus 9., péntek
8. fejezet
Közben hallgassatok valami zenét. Lehet válogatni. :D ^^
- Taylor Swift - Red
- Demi Lovato - Heart Attack
- Bruno Mars - Treasure
Megint rövid rész lett, ne haragudjatok. :/
Jó olvasást! ~ Rdm.♥
Reggel mosolyogva ébredtem, mert Louis simogatta a karomat. Még csukva voltak a szemeim, de érztem, hogy gyönyörű kék tekintete szinte égeti az arcomat. Kinyitottam a szemem. Életem legszebb reggeli élménye volt ez, mivel az első dolog, amit megláttam Louis arca volt. Mosolyogva figyelt engem.
- Jó reggelt, hercegnő. -köszöntött.
- Neked is, kicsim. Hogy aludtál? -kérdeztem felülve az ágyban.
- Egész jól. Nem tudod, hogy ki akart majdnem lelökni az ágyról alvás közben? -kérdezte szemtelenül, még mindig mosolyogva.
- Á, nem... Fogalmam sincs. -nevettem fel, majd felkászálódtam. -Elmegyek zuhanyozni, oké?
- Menj csak. Addig csinálok reggelit. -nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtó felé indult. Sóvárogva néztem meztelen felsőtestét, majd úgy döntöttem, inkább visszahúzom magamhoz. A reggeli csók hiányzott nagyon. kuncogott, amikor megragadtam a karját és visszarántottam. Érzékien csókolóztunk, de egy hang megzavart minket. Csöngettek.
- Megyek. -sóhajtott csalódottan Louis és elindult, hogy kinyissa az ajtót. Én is kíváncsian kidugtam a fejem a szobaajtón. Emma rontott be a házba, majd amikor Louis-val találta szembe magát, kicsit elbizonytalanodott. Főleg Louis meztelen felsőtestét látva. Végül bátortalanul köszönt neki, és amikor meglátott engem rögötn odajött.
- Mi történt? -kérdeztem kicsit szórakozottan. Furcsa volt a kiegyensúlyozott, mindig kedves, szerény Emmát ennyire feldúltnak és idegesnek látni. Válaszként csak a kezembe nyomot egy újságot. A címlapján egy lesifotó szerepelt, amint tegnap kiléptünk az étteremből.
'A One Direction tagjai a tegnap este folyamán egy étteremben tartózkodtak; kaptuk a hírt forrásainktól. Danielle Peazer neve már ismert lehet a rajongók körében, de a srácokkal újabban két másik lány is volt.
Mint megtudtuk Louis Tomlinson oldalán Izabella James díszelgett. Egy fiatal, átlagos lány, aki idén érettségizik majd. Louis és a lány között egész este szinte izott a levegő, fotósaink lekapták őket csókolózás közben is.
Emma Livery, a szőke hajú, egy évvel idősebb Izabellánál, de szintén most érettségizik a gimnáziumban. Az este folymán leginkább Harry Styles oldalán volt látható, de mindegyik fiúval nagyon jól kijött és sokat beszélt Danielle-el is.
Nos, már csak az a kérdés, hogy mennyire komoly a dolog. A rajongók elkezdhetnek dühöngeni Louis és Izabella miatt, ugyanis ők minden valószínűség szerint együtt vannak. Harry és Emma este azonban nem biztos, így nem kell aggódni emiatt. Viszont annyi bizonyos, hogy ők ketten is nagyon jól érezték magukat tegnap este...'
Elkerekedett szemekkel olvastam a sorokat.
- Honnan tudják a nevünket?! Honnan tudják, hogy végzősök vagyunk?! Miért csinálják ezt?! Semmi közük hozzá! -akadtam ki teljesen. Louis gyorsan kivette a kezemből az újságot és odaadta Liam-nek, aki szintén ébren volt már, és el akarta olvasni a cikket. Louis átölelt hátulról, közben megnyugtató szavakat motyogott a nyakamba, amitől egy kicsit jobban lettem. Megfordultam és jó szorosan megöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig nincs rajta póló. Kihasználtam a helyzetet és jól szemügyre vettem a felsőtstét. Megnézegettem a tetkóit is. Azok nélkül is ugyanúgy szeretném, de úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a testét a tetoválások.
- Ajjj, ezt nem hiszem el! -csóválta a fejét mérgesen Niall, majd szomorúan rám és Emmára nézett. -Hát, sajnos ez van. Nehezen, de meg lehet szokni.
Egy erőtlen mosolyt varázsoltam az arcomra, amikor Niall megsimította a karomat.
- Elmegyek zuhanyozni. -sóhajtottam, mert végülis már fél órája erre készültem.
- Jó, de öltözzél fel utcaiba, mert nekünk próbánk lesz, és te is jössz. -szólt nekem Zayn, aki abban a pillanatban rakta le a telefont.
- Oké. -mosolyogtam rá.
- Megyek, mert anyu kiakad. Azt mondtam, 5 percre ugrok át... -húzta el a száját Emma és gyorsan elköszönt.
***
Gyorsan befontam a hajam, majd oldalra dobtam a vállamra és felvettem a sapimat.
Bementem a konyhába, hogy még igyak egy kortyot és csak akkor vettem észre, hogy a többiek nincsenek a lakásban. Dudálást hallottam kintről. Sietve bezártam a kulccsal a bajáratit és láttam, hogy a srácok már mind a terepjáróban vártak. Valamin nagyon jól szórakoztak, aztán megtudtam, hogy min, amikor kinyitottam a kocsiajtót.
- Hova fogok ülni? -kérdeztem kétségbeesetten.
- Választhatsz, hogy melyikőjük ölébe ülsz. -vihogott idétleül Zayn, de miután egy gyilkos pillantást lövelltem felé, inkább elhallgatott. Neki persze könnyű! Ő kényelmesen elvan az anyósülésben! Louis meg a volánnál, szóval választanom kellett Niall, Harry és Liam közül. Végül úgy döntöttem, hogy tudnak nélkülem is próbálni.
- Jajj, ne butáskodj! -szólt rám Niall, majd szinte belerángatott az ölébe, így égő vörös arccal utazhattam a stúdióig.
Jó volt végre hallani élőben is a dalaikat. A Little Thigs-el kezdték, Louis végig engem nézett miközben énekelt. Következett a She's Not Afraid, utána pedig a More Than This, ami hivatalosan is a kedvenc számaim egyike lett. Még sok dalt elpróbáltak, végül délután három óra körül értünk haza. A nap további részében csak lustultunk a házban, leginkább a TV-t bámultuk, amiben valami halál unalmas film ment. Aztán egyszer csak elsötétült a képernyő.
- Elment az áram. -jelentette be Zayn, miután megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de az nem égett.
- Taylor Swift - Red
- Demi Lovato - Heart Attack
- Bruno Mars - Treasure
Megint rövid rész lett, ne haragudjatok. :/
Jó olvasást! ~ Rdm.♥
Reggel mosolyogva ébredtem, mert Louis simogatta a karomat. Még csukva voltak a szemeim, de érztem, hogy gyönyörű kék tekintete szinte égeti az arcomat. Kinyitottam a szemem. Életem legszebb reggeli élménye volt ez, mivel az első dolog, amit megláttam Louis arca volt. Mosolyogva figyelt engem.
- Jó reggelt, hercegnő. -köszöntött.
- Neked is, kicsim. Hogy aludtál? -kérdeztem felülve az ágyban.
- Egész jól. Nem tudod, hogy ki akart majdnem lelökni az ágyról alvás közben? -kérdezte szemtelenül, még mindig mosolyogva.
- Á, nem... Fogalmam sincs. -nevettem fel, majd felkászálódtam. -Elmegyek zuhanyozni, oké?
- Menj csak. Addig csinálok reggelit. -nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtó felé indult. Sóvárogva néztem meztelen felsőtestét, majd úgy döntöttem, inkább visszahúzom magamhoz. A reggeli csók hiányzott nagyon. kuncogott, amikor megragadtam a karját és visszarántottam. Érzékien csókolóztunk, de egy hang megzavart minket. Csöngettek.
- Megyek. -sóhajtott csalódottan Louis és elindult, hogy kinyissa az ajtót. Én is kíváncsian kidugtam a fejem a szobaajtón. Emma rontott be a házba, majd amikor Louis-val találta szembe magát, kicsit elbizonytalanodott. Főleg Louis meztelen felsőtestét látva. Végül bátortalanul köszönt neki, és amikor meglátott engem rögötn odajött.
- Mi történt? -kérdeztem kicsit szórakozottan. Furcsa volt a kiegyensúlyozott, mindig kedves, szerény Emmát ennyire feldúltnak és idegesnek látni. Válaszként csak a kezembe nyomot egy újságot. A címlapján egy lesifotó szerepelt, amint tegnap kiléptünk az étteremből.
'A One Direction tagjai a tegnap este folyamán egy étteremben tartózkodtak; kaptuk a hírt forrásainktól. Danielle Peazer neve már ismert lehet a rajongók körében, de a srácokkal újabban két másik lány is volt.
Mint megtudtuk Louis Tomlinson oldalán Izabella James díszelgett. Egy fiatal, átlagos lány, aki idén érettségizik majd. Louis és a lány között egész este szinte izott a levegő, fotósaink lekapták őket csókolózás közben is.
Emma Livery, a szőke hajú, egy évvel idősebb Izabellánál, de szintén most érettségizik a gimnáziumban. Az este folymán leginkább Harry Styles oldalán volt látható, de mindegyik fiúval nagyon jól kijött és sokat beszélt Danielle-el is.
Nos, már csak az a kérdés, hogy mennyire komoly a dolog. A rajongók elkezdhetnek dühöngeni Louis és Izabella miatt, ugyanis ők minden valószínűség szerint együtt vannak. Harry és Emma este azonban nem biztos, így nem kell aggódni emiatt. Viszont annyi bizonyos, hogy ők ketten is nagyon jól érezték magukat tegnap este...'
Elkerekedett szemekkel olvastam a sorokat.
- Honnan tudják a nevünket?! Honnan tudják, hogy végzősök vagyunk?! Miért csinálják ezt?! Semmi közük hozzá! -akadtam ki teljesen. Louis gyorsan kivette a kezemből az újságot és odaadta Liam-nek, aki szintén ébren volt már, és el akarta olvasni a cikket. Louis átölelt hátulról, közben megnyugtató szavakat motyogott a nyakamba, amitől egy kicsit jobban lettem. Megfordultam és jó szorosan megöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig nincs rajta póló. Kihasználtam a helyzetet és jól szemügyre vettem a felsőtstét. Megnézegettem a tetkóit is. Azok nélkül is ugyanúgy szeretném, de úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a testét a tetoválások.
- Ajjj, ezt nem hiszem el! -csóválta a fejét mérgesen Niall, majd szomorúan rám és Emmára nézett. -Hát, sajnos ez van. Nehezen, de meg lehet szokni.
Egy erőtlen mosolyt varázsoltam az arcomra, amikor Niall megsimította a karomat.
- Elmegyek zuhanyozni. -sóhajtottam, mert végülis már fél órája erre készültem.
- Jó, de öltözzél fel utcaiba, mert nekünk próbánk lesz, és te is jössz. -szólt nekem Zayn, aki abban a pillanatban rakta le a telefont.
- Oké. -mosolyogtam rá.
- Megyek, mert anyu kiakad. Azt mondtam, 5 percre ugrok át... -húzta el a száját Emma és gyorsan elköszönt.
***
Gyorsan befontam a hajam, majd oldalra dobtam a vállamra és felvettem a sapimat.
Bementem a konyhába, hogy még igyak egy kortyot és csak akkor vettem észre, hogy a többiek nincsenek a lakásban. Dudálást hallottam kintről. Sietve bezártam a kulccsal a bajáratit és láttam, hogy a srácok már mind a terepjáróban vártak. Valamin nagyon jól szórakoztak, aztán megtudtam, hogy min, amikor kinyitottam a kocsiajtót.
- Hova fogok ülni? -kérdeztem kétségbeesetten.
- Választhatsz, hogy melyikőjük ölébe ülsz. -vihogott idétleül Zayn, de miután egy gyilkos pillantást lövelltem felé, inkább elhallgatott. Neki persze könnyű! Ő kényelmesen elvan az anyósülésben! Louis meg a volánnál, szóval választanom kellett Niall, Harry és Liam közül. Végül úgy döntöttem, hogy tudnak nélkülem is próbálni.
- Jajj, ne butáskodj! -szólt rám Niall, majd szinte belerángatott az ölébe, így égő vörös arccal utazhattam a stúdióig.
Jó volt végre hallani élőben is a dalaikat. A Little Thigs-el kezdték, Louis végig engem nézett miközben énekelt. Következett a She's Not Afraid, utána pedig a More Than This, ami hivatalosan is a kedvenc számaim egyike lett. Még sok dalt elpróbáltak, végül délután három óra körül értünk haza. A nap további részében csak lustultunk a házban, leginkább a TV-t bámultuk, amiben valami halál unalmas film ment. Aztán egyszer csak elsötétült a képernyő.
- Elment az áram. -jelentette be Zayn, miután megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de az nem égett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)